Ugyanolyan nap volt, mint a többi szeptember elseje. Öten éltek egy
hatalmas házban, de kész harcok dúltak, hogy elférjenek. A nyár ebből a
részből szerencsésebb. Most a család minden tagja hajnali hatkor kelt.
Elsőként mindenki próbálta megszerezni a maga kávéadagját. Majd egymásra
nyitogattak a fürdőszobában. A két lány mérgezett egér módjára
rohangált egymás szobái közt, hogy visszaszerezzék a saját, vagy
elkérjék a másik cuccát. Majd csatlakozott hozzájuk a nagynénjük is,
mert nem találta a kedvenc óriástáskáját. Zac a kocsiból szaladt vissza
az aktatáskájáért, így szerencsésen összeütköztek még utoljára az
ajtóban. A középső ikernek ekkor jutott eszébe, hogy a szobájában hagyta
a sporttáskáját. Mikor végre a kocsiban ültek, már mindannyian késésben
voltak.
Zac és Evelyn mentek az első kocsin, alig pár perccel indultak korábban,
mint az ikrek. Eve kiszállt az óvodánál, majd a férfi kikerülte a főúti
dugót és végigszáguldott az eldugott utcákból álló kerülőjén, hogy
beérjen a vizitre. A másik autó Emmetté volt, hogy a hátsó úton tudjanak
menni a középiskolához. Az ösvény az erdőn át vezetett, a sok esőzés
miatt sima személyautóval többnyire járhatatlan, és alig pár méterrel a suli
parkolója előtt kanyarodott vissza Forks főútjára. A Jeep könnyen
megbirkózott a sáros csapásokkal, így legalább az első nap megúszták az
elkésést. A parkoló viszont már tömve volt tanárokkal és diákokkal,
valamint a kilencedikesek lerázhatatlan, aggodalmaskodó szüleivel.
Mindannyian elindultak a tornaterem felé. Még sok dolguk volt. Először
Alice tűnt el mellőlük, mint DiákÖnkormányzat - i elnöknek még sok dolga
volt az évnyitó megkezdése előtt. Aztán Emmett lépett le pár
haverjával, hogy a lehető legjobb helyeket foglalják el. Bella pedig a
maga ülőhelyét kereste a tanári karnak fenntartott széksorok közt. Nem
nagyon fűlt a foga a dologhoz, hogy majdnem másfél órán át pedagógusok
között legyen, de valamit valamiért. Amint meglátta, hogy egész a
széléről Piccard edző telleget neki, némileg megkönnyebbülve sietett át a
székek közt.
Pontban nyolc óra hét perckor az iskolai zenekar csitította el a túltelt
tornaterem diákjait. Az igazgató belekezdett hosszú és unalmas
tanévnyitó beszédébe. Bella már majdnem elszunyókált a tantestület
sutyorgása közepette.
- ... Továbbá sajnálattal kell bejelentenem, hogy az iskola könyvtára az
épület veszélyes állapota miatt idén már nem üzemel. Fel kell
szólítanom diákjainkat és minden intézményi dolgozót, hogy a D szektor
ezentúl nem látogatható! Amennyiben a tilalmat valaki megszegi, annak a
saját élete veszélyeztetésén túl súlyos következményekkel kell
számolnia!
- ... Most pedig következzen egy kis műsor tanulóinktól, majd a pódiumra
várom Miss Alice McCarthy DiákÖnkormányzat - i elnököt az idei tanév
fontosabb információival.
Az ikrek összenéztek egy pillanatra a tömegben, ahogy Bella már felállt
és a csapatához igyekezett, mikor a zenekar belekezdett a himnuszba, az
énekkar pedig ráfestett nekik. Csak ők értették, hogy mi volt
belesűrítve abba a tizedmásodpercbe. Pár perc múlva felsorakoztak a szőnyegen. A szurkolócsapat jelenleg csak lányokból
állt, az eddigi fiúik a múlt évben mind végeztek. Bella még sosem volt
ennyire ideges. Most nem csak a csapatkapitány volt. Már magát Piccard
edzőt is képviselte. Mielőtt elindult volna a zenéjük, segítségkérően
kereste bátyját a tömegben.
Szinte megérezte, hogy merre lehet. Emmett azonnal felemelt hüvelykujjal
rákacsintott. De legbelül idegesebb volt, mint a húgai együtt véve.
Alice -t már látnia kellett öt métert zuhanni úgy, hogy a lány
gyönyörűen pörgött a levegőben, mert nem tudta, hogy fél méterrel odébb
került, mint ahogy el tudnák kapni. Nem akarta újra hallani azt az
elképzelhetetlen fájdalommal telt sikítást, ahogy földet ért,
szilánkosra törve a karját. Sosem fogja elfelejteni azt a képet, sohasem
tudja majd kiverni a fejéből azt a hangot. Mint mikor közölték velük,
hogy anya és apa meghalt.
Aprót rázott magán, hogy kiűzze a rémképeket. Meg akarta dicsérni húgait
a munkájukért, de ahhoz látnia is kellene, hogy mit csinálnak.
A csapat már a piramisnál járt. Külső szemlélőként nem látott hibát a
mozdulatokban, de biztos volt benne, hogy testvérei a legapróbbat is
megtárgyalják később. Mindhárman utálták Forks - ot. De legalább
megpróbálták a legjobbat kihozni az ittlétükből.
Elöntötte a megkönnyebbülés, amint vége volt a nyaktörő
mutatványozásnak, de mellette büszkeség is volt benne. Az elsők közt
volt, akik felálltak tapsolni. Emmett egy ritka példány ' Az ikrem
tehetséges és nem irigylem ' fajtából.
Alice már a pódiumon is volt. A papírjai sorba rendezve előtte hevertek. Magához igazította a mikrofont.
- Köszönjük szépen a Walton iskola zenekarának, énekkarának és
szurkolócsapatának előadásait! Az idei tanévünk fontos információi közül
kezdjük a szünnapokkal. Az október 31. - től november negyedikéig tartó
munkahéten lesz az őszi szünet. December 21. - e, szerdától január
harmadika, keddig tartjuk a téli szünetet. Tavasszal április ötödikétől
tizenegyedikéig, azaz csütörtöktől szerdáig pihenhetjük ki magunkat
utoljára az év végi nagy hajrá előtt. Az első, második és harmadik
évfolyamosoknak június tizenegytől tizenötig a D épület elvesztése miatt
az érettségi vizsgák idejére, reggel nyolc órától délig kényszerszünet
lett elrendelve. Azonban - nyomta meg Alice a szót, hogy elhallgattassa a
kitörő üdvrivalgást - az ekkor elvesztett tanórákat minden első - ,
másod - és harmadéves diáknak kötelezően megtartják délután egy órától!
- Most pedig szemezgessünk a főbb tanévi események közül. Hamarosan
szólítom a csoportvezető tanárokat, hogy ismertessék e heti
programjaikat.
Alice lapozott a jegyzetei közt, miközben elnyomott egy ásítást. Majd
folytatta : - Szeptember 22. - én nyitja meg kapuit a szavazófülke.
Ekkortól szavazhattok A félév tanára címre. November elsején
megrendezésre kerül a Halloween Party este héttől éjfélig. Várunk
mindenkit szeretettel a borrrzongás éjszakájára. A szünetről visszatérve
már szavazhattok is az idei Szívkirályra és királynőjére. Hagyományos
karácsonyi bálunk december 20. - án lesz, este tíz óráig még
leadhatjátok voksaitokat, azután kihirdetjük a királyi pár kilétét. A
téli szünet után nem sok nyugalmat hagyunk a félévi hajrázásra : január
tizenhatodikától szavazást indítunk a DiákÖnkormányzat képviselőiért.
Csak rajtatok áll, hogy ki fogja képviselni a csoportotok érdekeit!
- Január 31. - én két voksolást is lezárunk. Így február harmadikán, az
első félév utolsó napján kiderül, hogy kik az új iskolai képviselők.
Valamint átadjuk A félév tanára díjat a nyertes pedagógusnak. Ugyanezen
nap délután a nagygyűlésen a képviselők megválasztják a következő
DiákÖnkormányzat - i elnököt.
A lány megköszörülte a torkát, hogy visszajöjjön a hangja. A tekintetét
végig futtatta a tömegen. Nem figyelt külön - külön senkit, bátyja
vigyorát mégis elkapta. Miközben folytatta a beszédét, visszamosolygott
rá.
- Valentin - nap a Szívkirály és a Szívkirálynő napja. Nekik kell
megszervezniük az ÁmorNyila programsorozatot. A kikötés egyszerű : Külön
- külön minimum öt perces beszédet kell tartaniuk! Egyszerre nyolc
párnak kell valamely latin táncot bemutatnia! A királyi párnak egész nap
viselnie kell a fejdíszüket! És a legfontosabb, hogy a rendezvény nem
gátolhatja a tanítást! Ezek után jön némi pihenés, az egyetlen dolgotok
február 24. - től a második félév legjobb tanárának megtalálása lesz...
Áprilistól leadhatjátok a jelentkezéseteket a május negyedikei DiákNap
fellépő helyeire. Szeretettel várunk mindenkit, aki meg szeretné mutatni
társainak a tehetségét vagy hajlandó megnevettetni egy egész iskolát!
- Ezennel szeretném felhívni tanáraink figyelmét, hogy a jobb
tájékoztatási lehetőségek érdekében a Walton középiskola diákjainak
szervezett nyári kirándulások és táborok, valamint az edzőtáborok
időpontjait és programjait május 25. - ig feltétlenül adják le!
- Leginkább a végzősöket érinti, hogy az eddigi évekhez hasonlóan angol
irodalom, történelem, matematika, spanyol nyelv és fakultációs tan
sorrendben lesznek a vizsgák. Mint már említettem június
tizenegyedikétől tizenötödikéig fog tartani az érettségi időszak. 23. -
án reggel kilenc órakor lesz a ballagási ünnepély és diplomaosztó. 26. -
án, kedden reggel nyolc órakor pedig az alsóbb évfolyamokat várja az
iskola a tanévzárásra.
- Hű, igen, még szerettem volna elmondani, hogy aki még nem tette volna
meg, az nagyon sürgősen vegye fel az órarendjét az E épület recepcióján.
Valamint, mint már az igazgató úr is elmondta, a korábbi könyvtár, a D
épület veszélyes állapota miatt le lett zárva. Az ideiglenes könyvtár a C
épület hatos, hetes és nyolcas termeiben lett kialakítva.
- Az itt
elhangzottak folyamatosan frissülő faliújságjainkon is ott lesznek. Most pedig kérném szépen a csoportvezető pedagógusainkat, hogy ismertessék e heti programjaikat!
2012. július 16., hétfő
2012. július 13., péntek
1.fejezet
A reptér zsúfolt volt. Odakint szakadt az eső, de bent mégis fullasztó volt a hőség. A nő megállt egy pillanatra a tömegben, hogy levegőhöz jusson, ahogy megcsapta a sok emberből áradó hő és szag kavalkádja. Egy pillanatra a szemét is lehunyta. Újra itt áll. Ennyi év után ismét ezen repülőtér termeiben sétál végig. Furcsa érzés haza térni. Bár... Most komolyan? Egyáltalán haza jött vagy csak látogatóba? Mit mondhat otthonnak?
Arrébb lökte egy türelmetlen férfi, így kiszakadt a gondolatai okozta jótékony kábulatból. Újra a tömeg büdös, oxigénhiányos levegőjét szívta be. Egy pillanatnyi fintor után inkább ő maga is sietni kezdett kijutni ebből a katasztrófa - övezetből. Vicces, hogy a repüléssel semmi gondja nem volt. Na de a reptéren a tolakodástól... Na attól meg tudott volna halni.
Némi lökdösődés után megszerezte a csomagjait is, így három hatalmas bőrönddel küszködve próbált átjutni a külső terembe. Beszélt a bátyjával az utazásáról, mielőtt ide jött volna és reménykedett benne, hogy Emmett volt kedves és megtartotta magának a dolgot. Nem volt kedve egy egész hadosztályt üdvözölni rögtön érkezéskor. Pont azért döntött a hazaosonás mellett, mert tisztában volt azzal, hogy milyen fogadtatásban részesült volna, ha bejelentette volna, hogy a nyár egy részét Forks - ban tölti. Nagyban. Hatalmasban. Ezt mindenképp el akarta kerülni. Emmett - nek viszont meg volt az a remek szokása, hogy mindent kikotyogjon - és még a nők pletykásak! - vagy egyszerűen csak a családi agyturkász előtt filozofáljon a terveiről.
Úgyhogy mielőtt lábujjhegyre állt és a kezeivel kezdett volna tellegetni a feje fölött miközben kiabál, hogy a tömegből kimagasló fivére észre vegye, leellenőrizte, hogy nem ácsorog - e valahol egy rokon vagy régi barát. Minden tiszta volt. Emmett betartotta az ígéretét.
- Bella! - kiáltott fel a férfi, amint észrevette húgát a heringes konzervdobozban. Hatalmas termetével utat tört magának a tömegnyomorban. Arcrepesztő vigyorral közelített a nő felé. - Szia Bells!
Jóleső borzongással bújtak egymás karjaiba. Három év. Rengeteg idő. Bárkinek túl sok idő ahhoz, hogy ne találkozzanak. De nekik szinte elviselhetetlen volt. Ikertestvéreket szétszakítani egymástól - még ha önszántukból is - három hosszú évre... Az egyetlen visszatartó erő az volt, hogy Bella távol akart maradni az exétől.
- Az én egyetlen bátyám megnősül és én csak most tudom meg?!
Sértődöttre vette a hangját, de végig vigyorogta a mondandóját. Emmett szégyenlősen mosolyogva rángatta a vállát.
- Héj! Ahányszor elkezdtem neked Rose - ról dumálni, te témát váltottál...
Egy pár másodpercig csak bámulták egymást. Bella fakadt ki először. - A francba is! Hiányoztál, mackó!
- Te is nekem. Mindenkinek... Na de ide figyelj kisasszony! Te mégis mióta vagy szőőőőőőke - nyújtotta el a szót, hogy elvegye a dorgáló hangsúlyt.
A nő jóízűen felnevetett.
- Kiszívta a nap - nyújtotta ki a nyelvét testvérére.
Em is újfent vigyorogni kezdett, majd megragadta húga két bőröndjét. Elindultak kifele. Most már könnyebb volt Bellának a közlekedés, mert bátyja a puszta jelenlétével utat nyitott a tömegben. Hamarosan már kocsiban ültek és az autópályán száguldottak Forks felé.
Nem beszélgettek túl sokat, Bella belemerült a gondolataiba. Annyira megváltozott a környék, mióta nem járt itt. A városok határai kijjebb tolódtak. Amerre régebben erdők voltak, ott most termőföldek és lakóparkok. Furcsa volt ez a hirtelen változás.
Három órás út állt előttük. A nőnek pedig volt min gondolkodnia. Az eddigi élete... Egyrészt remek és irigylésre méltó, másrészt teljes katasztrófa. Már az kegyetlen volt, ahogy Forks - ba kerültek. Nem éltek itt mindig, az állandóan esős kisvárosban az Olympic - félszigeten. Sőt! Phoenix, a napsütötte völgy volt az igazi otthonuk. Itt születtek és éltek 15 évig. De épphogy befejezték a középiskola első évét, Renée és Charlie McCarthy egy repülőszerencsétlenségben életüket vesztették... Csakis Eve nénikéjük miatt kerültek ide. Forks utálatos kisváros a phoenixi pörgés után három tinédzser milliomos kölyöknek. Sosem gondolták volna a testvéreivel, hogy valaha lesz olyan, ami / aki megszeretteti velük a túl hideg és túl zöld környéket. De egyszer csak jöttek valakik, akik ezt megtették.
Ez az, amit sosem fognak elfelejteni. A mai napig tisztán emlékezett az első napra. A napra, amely megváltoztatta mindannyiuk életét.
Arrébb lökte egy türelmetlen férfi, így kiszakadt a gondolatai okozta jótékony kábulatból. Újra a tömeg büdös, oxigénhiányos levegőjét szívta be. Egy pillanatnyi fintor után inkább ő maga is sietni kezdett kijutni ebből a katasztrófa - övezetből. Vicces, hogy a repüléssel semmi gondja nem volt. Na de a reptéren a tolakodástól... Na attól meg tudott volna halni.
Némi lökdösődés után megszerezte a csomagjait is, így három hatalmas bőrönddel küszködve próbált átjutni a külső terembe. Beszélt a bátyjával az utazásáról, mielőtt ide jött volna és reménykedett benne, hogy Emmett volt kedves és megtartotta magának a dolgot. Nem volt kedve egy egész hadosztályt üdvözölni rögtön érkezéskor. Pont azért döntött a hazaosonás mellett, mert tisztában volt azzal, hogy milyen fogadtatásban részesült volna, ha bejelentette volna, hogy a nyár egy részét Forks - ban tölti. Nagyban. Hatalmasban. Ezt mindenképp el akarta kerülni. Emmett - nek viszont meg volt az a remek szokása, hogy mindent kikotyogjon - és még a nők pletykásak! - vagy egyszerűen csak a családi agyturkász előtt filozofáljon a terveiről.
Úgyhogy mielőtt lábujjhegyre állt és a kezeivel kezdett volna tellegetni a feje fölött miközben kiabál, hogy a tömegből kimagasló fivére észre vegye, leellenőrizte, hogy nem ácsorog - e valahol egy rokon vagy régi barát. Minden tiszta volt. Emmett betartotta az ígéretét.
- Bella! - kiáltott fel a férfi, amint észrevette húgát a heringes konzervdobozban. Hatalmas termetével utat tört magának a tömegnyomorban. Arcrepesztő vigyorral közelített a nő felé. - Szia Bells!
Jóleső borzongással bújtak egymás karjaiba. Három év. Rengeteg idő. Bárkinek túl sok idő ahhoz, hogy ne találkozzanak. De nekik szinte elviselhetetlen volt. Ikertestvéreket szétszakítani egymástól - még ha önszántukból is - három hosszú évre... Az egyetlen visszatartó erő az volt, hogy Bella távol akart maradni az exétől.
- Az én egyetlen bátyám megnősül és én csak most tudom meg?!
Sértődöttre vette a hangját, de végig vigyorogta a mondandóját. Emmett szégyenlősen mosolyogva rángatta a vállát.
- Héj! Ahányszor elkezdtem neked Rose - ról dumálni, te témát váltottál...
Egy pár másodpercig csak bámulták egymást. Bella fakadt ki először. - A francba is! Hiányoztál, mackó!
- Te is nekem. Mindenkinek... Na de ide figyelj kisasszony! Te mégis mióta vagy szőőőőőőke - nyújtotta el a szót, hogy elvegye a dorgáló hangsúlyt.
A nő jóízűen felnevetett.
- Kiszívta a nap - nyújtotta ki a nyelvét testvérére.
Em is újfent vigyorogni kezdett, majd megragadta húga két bőröndjét. Elindultak kifele. Most már könnyebb volt Bellának a közlekedés, mert bátyja a puszta jelenlétével utat nyitott a tömegben. Hamarosan már kocsiban ültek és az autópályán száguldottak Forks felé.
Nem beszélgettek túl sokat, Bella belemerült a gondolataiba. Annyira megváltozott a környék, mióta nem járt itt. A városok határai kijjebb tolódtak. Amerre régebben erdők voltak, ott most termőföldek és lakóparkok. Furcsa volt ez a hirtelen változás.
Három órás út állt előttük. A nőnek pedig volt min gondolkodnia. Az eddigi élete... Egyrészt remek és irigylésre méltó, másrészt teljes katasztrófa. Már az kegyetlen volt, ahogy Forks - ba kerültek. Nem éltek itt mindig, az állandóan esős kisvárosban az Olympic - félszigeten. Sőt! Phoenix, a napsütötte völgy volt az igazi otthonuk. Itt születtek és éltek 15 évig. De épphogy befejezték a középiskola első évét, Renée és Charlie McCarthy egy repülőszerencsétlenségben életüket vesztették... Csakis Eve nénikéjük miatt kerültek ide. Forks utálatos kisváros a phoenixi pörgés után három tinédzser milliomos kölyöknek. Sosem gondolták volna a testvéreivel, hogy valaha lesz olyan, ami / aki megszeretteti velük a túl hideg és túl zöld környéket. De egyszer csak jöttek valakik, akik ezt megtették.
Ez az, amit sosem fognak elfelejteni. A mai napig tisztán emlékezett az első napra. A napra, amely megváltoztatta mindannyiuk életét.
Fejlemények
A történet eddigi bejegyzései törlésre kerültek.
Megfogalmazódott bennem végre, hogy mit is szeretnék kezdeni a
folytatással és ehhez átírom az eddigieket is. Előre is köszönöm
megértéseteket! Remélem tetszeni fog az új Testvér - szeretet.
Bella McCarthy hosszú távollét után tér vissza a családjához. Évekig nem látta sem a testvéreit, sem az őket felnevelő nagynénjét és nagybátyját. Furcsa érzés vesz úrrá rajta, ahogy meglátja az apró városka üdvözlő tábláját. És előtörnek belőle az emlékek : mindaz, ami elüldözte őt Forks - ból. De visszatértével újra megannyi döntés vár rá. Vajon ezúttal sikerül megbirkóznia a lelkében dúló csatákkal vagy újra elmenekül Ő előle?
pusy : Nikki
Bella McCarthy hosszú távollét után tér vissza a családjához. Évekig nem látta sem a testvéreit, sem az őket felnevelő nagynénjét és nagybátyját. Furcsa érzés vesz úrrá rajta, ahogy meglátja az apró városka üdvözlő tábláját. És előtörnek belőle az emlékek : mindaz, ami elüldözte őt Forks - ból. De visszatértével újra megannyi döntés vár rá. Vajon ezúttal sikerül megbirkóznia a lelkében dúló csatákkal vagy újra elmenekül Ő előle?
pusy : Nikki
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)