6. fejezet

Alice nyugtalanul figyelte nővére hánykolódását. Egy megérzésre riadt, hogy valami nincsen rendben. S mikor benyitott Bellához, annak rémült nyöszörgésével kellett szembenéznie... És a rémálommal, ami fogva tartotta a lányt. Bella újabbat dobott magán, de ikerhúga nem tudott mást tenni, minthogy erősen szorította a kezét, hátha megérzi a jelenlétét.

Bella elégedetten jött ki az iskolából. Már javában elmúlt nyolc óra, az eső szakadt, de ez cseppet sem tántorította vissza a sétálástól. Húga elkérte tőle délben az autót. Igaz, felhívhatta volna bátyját, vagy bácsikáját is, hogy jöjjön érte, de úgy érezte, a mai nap után jót tenne neki egy kis gyaloglás. Tele volt az agya mindenfélével, de leginkább Rosalie Cullennel. Furcsállta a lányt, hiszen neki azt mondta, még sosem tornázott. És tényleg, mikor először rá került a sor, még egy normális bukfencre is képtelen volt. De azután még a tornászmúltú Jessica sem hajthatott volna végre szebb gyakorlatokat. Majdnem olyan magasra ugrott, mint ő. És a több órás edzés után még csak nem is pilledt el. Természetesen a csapatban volt a helye, de nem tudta, mit is gondoljon arról a lányról. Nem vette komolyan a szurkolást, látszott rajta. Csak egyfajta délutáni időelütésnek tartotta. És így Bella nem merte beengedni maguk közé. Az ilyen emberek kiszámíthatatlanok, ezt jól tudta. Úgyhogy végül azt mondta a lányoknak, hogy még a hétvégén gondolkodik rajta, felvegye - e.
A sötét felhők és a sűrű fák miatt mintha már éjszaka lett volna Forks - ban, holott még nyár volt. Bella hagyta, hogy a sűrű cseppek az arcába hulljanak, kimosva az aggodalmas ráncait. Az utóbbi napokban kihagyta a futást, de abban a pillanatban megfogadta, hogy hétfőtől újrakezdi. A hétvége még legyen a pihenésé, de a hétköznap gondjainak elviseléséhez szüksége lesz a természetre.
Az esernyő jótékony burka alatt sétálva a lányban furcsa érzés kezdett úrrá lenni. Körülnézett, de csak a házak kertjeiben nyekergő üres hinták néztek vissza rá. Megborzongott, úgyhogy összébb húzta magán a kabátkáját és felgyorsította lépteit. Talán mégsem volt olyan jó ötlet vállalkoznia erre a sétára ilyen ítéletidőben!
A házak közti bokros, majd fás részek egyre nőttek, ahogy távolodott a város szívétől. A nadrágszára átázott a lépteivel felvert víztől. A különös érzés kezdte egyre inkább maga alá vonni, egyre gyakrabban borzongott meg, s úgy érezte már sosem éri el az utca végét.
Még fel sem fogta a látványt, talán éppen ezért vágódott át az egyik letört, vaskos faágon. Csak a szerencsén múlt, hogy nem a mellkasába fúródott a szél csavarása okozta hegyes karó, hanem a tenyerét karcolta fel. Nem volt mély a seb, de Bella felszisszent, ahogy az esőcsepp végigmarta a véres hasadást. A táskája után nyúlt ép kezével, majd feltápászkodott a sáros földről. Na szép! Ennyit a ruhájáról! Visszafordult a leszakadt ághoz, hogy eldöntse, hogy zaklassa - e ilyenkor  a közterületeseket, vagy ráér vele szombat reggel is... De egy sötét alakba ütközött.
Úgy érezte magát, mint a filmek főszereplői, mikor lassított felvételként látják a körülöttük történő dolgokat. De igazából nem erről volt szó, hanem hogy a hirtelen megugrott adrenalintól gyorsabban észlelt mindent.
Látta, amint a kemény, nagy alak arca kiválik a sötétből. Látta Edward Cullen fogait fehér pengeként csillanni, miközben orrlyukai a kétszeresére nyíltak a normálisnál. Fekete szemei mintha mélységes, üres kutakként működnének, magukba szippantották a tekintetét. Érezte a szélnél és esőnél hidegebb kezeket a saját sérült kezén. De mintha az agyát elvágták volna a külvilágtól. 
Aztán olyan gyorsan maradt egyedül, hogy meginogott.
Szédült, kevergett a gyomra, a csuklója fájdalmasan lüktetett. Legszívesebben leült volna a vizes, sáros járdára, de valahogy mégis volt annyi önfegyelme, hogy elnehezült fejét felemelje a félelmetes iskolatársa után kutatva. Mi a franc ez? - tette fel magában a kérdést. Két másik alak birkózott támadójával... 
- Menj már!
A sikításszerű hangra a fejét kitisztulni érezte, de még így is képtelen volt arra, hogy megmozdítsa a végtagjait.
- Fuss! Fuss, te bolond!

Hirtelen riadt meg. Hálóinge megtekeredve tapadt verejtéktől csatakos testéhez, szíve őrült iramot diktált. Kezén a kötés is benedvesedett az éjjel. Már lecsúsztatta a lábait a padlóra, mikor észrevette a másik oldalán szuszogó apró testet. Sejtette, hogy hangosan dobálta magát az ágyon, mint mindig, ha rosszat álmodik, de azt nem gondolta volna, hogy még Alice - t is felkeltette vele. Apró puszit nyomott húga homlokára, majd betakargatta. Ő pedig őrülten kavargó gondolataival és kificamodott bokájával elbicegett a fürdőszobába.
Magyarázatot fog követelni a Cullen ikrektől. Amint lesz elég bátorsága szembenézni velük... Bárcsak ne lennének ma hivatalosak a házukba! Ha rajta múlna, nem engedné be őket az otthonukba!

5.fejezet

Mikor Bella McCarthy legközelebb felpillantott a több tucat papír közül, a falióra mutatója vészesen közeledett a tizenegyeshez. Kikerekedett szemekkel konstatálta, hogy neki 3 perc múlva a tizenkettes teremben jelenése van. Lecsapta a kezében tartott tollat, még kikattintani is elfelejtette. Sebtében felnyalábolta az egyik irathalmot, majd kiviharzott a tanári szobából. A folyosón hömpölygő diákok közt lavírozva kapott néhány "Szia, Bella!" - t és "Jó napot, tanárnő!" - t, de oda sem figyelt, hogy ki az illető, dobott egy sziát és már ott sem volt. A lépcsőfordulóban futott össze egyik legjobb barátnőjével, szó szerint.
- Jaj, bocsi - vigyorgott Sandra, miközben lefékezett. - Pont érted indultam, azt hittük már nem is jössz.
- De, már rohanok is. Sokan jöttek?
- Egyelőre nem. Talán hárman - négyen lehetnek.
- Gólyák?
- Aha, meg Jessica.
- Mármint a húgod? - Bella egy pillanatra megtorpant. Jessica Stanley a Waltonban van? - Nem San Franciscóban kéne lennie?
- Ó - forgatta meg a szemeit a lány -, ez hosszú. Majd mesélek.
Beléptek a tizenkettes terembe. A lányok szégyenlősen motyogtak valamit az orruk alatt, Bella úgy tippelte talán köszönés volt, de semmi konkrétat nem hallott.
- Sziasztok! - dobott egy barátságos mosolyt az újonc - jelölteknek. - Bella McCarthy vagyok, idén én leszek az edző, de gondolom ezt már tudjátok. Van valami kérdés?
- Mit csinálunk holnap?
Bella felhuppant a tanári asztalra, maga mellett letámasztotta a kezeit.
- Nos, szeretném felmérni, hogy ki milyen fizikumú, mennyire jó az állóképessége. A szurkolásban nagy hangsúlyt fektetünk az akrobatikus elemekre, így hát látnom kell, hogy kinek van fejleszthető adottsága gimnasztika terén. Értsétek meg, hiába bírja ki valaki a több órás edzéseket és nincsen tériszonya, ha nem tud még bukfencezni sem, az nem tolerálható ebben a sportágban. Mert hát remélem azzal tisztában vagytok, hogy a szurkolás bizony egy kemény sport és nem csak a csillogó sminkről meg rövid szoknyáról szól. Szóval visszakanyarodva a kérdésre, holnap minden jelentkező bemutatja nekem, hogy mit tud. Más kérdés?
- Tornász - előélet plusz pontot jelent? - kérdezte meg egy másik lány vigyorogva. Hátközépig érő barna tincsei tekergetése és felhőtlen nevetése nagyon emlékeztette Bellát a mellette ülő nőszemélyre.
- Igen, Jessica, de csak ha nem rozsdásodtál be - kacsintott a tizenhat éves lányra. Természetesen csak viccelt, hiszen Sandra folyamatosan beszámolt húga eredményeiről a tornászok világában, a múlt hónapig bezárólag. És nyílt titok volt a városban, hogy Jessica Stanley tehetséges tornász, de nem annyira, hogy valaha bekerülhessen az amerikai válogatottba - pedig ezért küzdött már évek óta. Bár hogy hogyan és miért került ide, rejtély volt. Sértődött pillantást vetett Sandrára. Igazán elmesélhette volna, hogy mit keres itt a húga, ha egyszer a legjobb barátnője!
Újabb kérdések híján Bella mindenkinek adott egy jelentkezési lapot, majd pár mondatot váltott velük, mielőtt távoztak. Leginkább azt próbálta kipuhatolni, hogy miért jelentkeznek és mennyire fogják komolyan venni a szurkolást.
Nem sokkal a távozásuk után halk kopogtatásra hagyta abba a felvételi lapok böngészését.
- Gyere! - kiáltott fel Sandra. Egy szőke fej dugta be a fejét a helyiségbe. - Gyere csak!
- Ahm... itt van a... a szurkolói felvétel? - toporgott a fiú a résnyire nyitott ajtóban.
Bellában fellobbant a remény. Hát mégsem maradnak fiú nélkül?!
- Igen, kerülj beljebb! - pattant fel a lány a helyéről, hogy ha kell, erőszakkal tuszkolja be a terembe a srácot. - Oh!
Értelmes szó nem jutott eszébe, mikor megjelent mögötte még egy gyerek. Sandra megnevette barátnője döbbenetét, majd a jövevényekhez fordult.
- Sandra vagyok. Örülünk, hogy csatlakozni akartok srácok! Kérdés?
- Ahm... izé... Ez nem gáz?
- Mármint mi?
- Hogy... izé...
Bella nagyot pislantott. Nem, tényleg nem a szeme káprázott. - A csajok imádják a szurkoló fiúkat - kacsintott rájuk. - Hogy hívnak?
- Callan vagyok, ő meg a tesóm, Caden.
- Ti Ang testvérei vagytok, igaz?
A fiúk bólintottak. Tehát Angela betartotta az ígéretét, hogy szerez srácokat a csapatba. Mondjuk, érdekes módszert választott... De hát a végeredmény a lényeg! Nem de?
Bella igyekezett úrrá lenni a meglepődöttségén és "szakmai" szemmel nézni a Weber ikreket. Épphogy a kezükbe nyomta a jelentkezési lapokat, az ajtó kinyílt és lendületes léptekkel suhant be Alice a terembe. Őt pedig egy olyan lány követett, aki még meglepőbb látványt nyújtott az edzőnőnek, mint a két fiú.
- Szia, Bells! Na mizujs? Szereztem neked egy jelöltet. Ő itt Rosalie Cullen - kezdett hadarni az apró lány.
- Heló!
A lány pillanatnyi fintorára Bella felvonta a szemöldökét. Ennek meg mi baja? Nem is ismeri! Végigmérte a szőke modell alkatú lányt. Tényleg nem tévedett. Ő bizony tényleg az, akinek a haverja olyan bunkón viselkedett az udvaron. Úgy tűnik baráti vonás vadidegenekkel rémesen viselkedni.
- Szia! - Komoly erőfeszítésébe került, hogy a hangja ne legyen olyan, akár egy durcás három évesé. - Szóval szeretnél csatlakozni a csapathoz?
- Igen.
Hű, micsoda bőszavú válasz!
- Korábban tagja voltál más szurkoló csapatnak, vagy otthon vagy a gimnasztikában?
- Még nem voltam szurkolólány, de szeretném kipróbálni.
Bella összevonta a szemöldökét. Érdekes lesz a holnapi válogató! - És miért?
Rosalie Cullen vállat vont, és unottan rápillantott a körmeire. Micsoda buzgóság! - gondolta Bella szarkasztikusan.
- Mert... érdekesnek tűnik. - Ez most gúnyolódik vele? - Biztos jó muri lesz.
A szőke lány fogpaszta - reklám mosolyt villantott, de az edzőnő túl erőltetettnek érezte. Bellában kezdett felmenni a pumpa.
- Nézd, le kell, hogy törjem a "lelkesedésed", a szurkolás nem "jó muri" - macskakörmözött a levegőbe. - Kemény sport. Majd holnap meglátod!

Az ébresztőóra hangos berregése rántotta ki az eszméletlenségből. Nyögve fordult a másik oldalára, hogy a takarót magára húzva tovább aludjon. De ezt húga megakadályozta, ahogy beviharzott a szobába. Rácsapott a villanykapcsolóra, s a helyiséget elöntötte a hideg fény, majd ráncigálni kezdte Bella paplanját.
- Álomszuszék, ébresztő! Fél hat!
- Nem érdekel - morogta vissza, majd fejét a párnába fúrta.
- El fog késni, tanárnő!
A megszólítás célt ért. Bella bosszúsan fújtatva hajította Alice felé a párnát, de az vigyorogva elhajolt előle.
- Ha rám hallgatsz, ma... - A lány eltűnt a gardróbban, majd pár perc múlva visszatért. - ...ezt veszed fel - fejezte be, amit elkezdett. Az ajtóra akasztotta a fogast és még mielőtt nővére bármit mondhatott volna, elsietett. A blúz, amit választott, mélyvörös és barackszín volt. Az aszimmetrikus váll és a mell rész vérszínű, az apró fodros ujj és a csípőre simuló derékrész narancsos rózsaszínű selyemszatén.
Bella oldalra döntött fejjel mérte végig pöttöm húga Gucci zsákmányát, amire már nem is emlékezett. Úgy tippelte, hogy pont jó lesz hozzá a barackszínű kiskabátja.
Félálomban botorkált le a lépcsőn, hogy főzzön egy adag kávét. Azonban a konyhában kellemes csalódásként érte a bögre forró ital, amit bátyja a kezébe nyomott.
- Téged is kirúgott Alice az ágyból?
- Amilyen kicsi, olyan idegesítő - dünnyögte Emmett. - Kérsz?
A lány végigmérte a hűtő javával megpakolt hatalmas szendvicseket. - Nem, köszi.
A hűtőszekrényhez lépett, majd elővett egy doboz joghurtot. S míg fivére eltüntette a reggelijét, ő is bekanalazgatta az adagját.
- Úgy hallottam, hogy Sandra húga ide költözött.
- Jól hallottad - bólogatott Bella, amíg felhajtotta a maradék kávét. - Hétfőn összepakolt és közölte az anyjával, hogy ide jön. Elvileg besokallt, hogy még mindig nincs a válogatottban.
- Stanley - papa mit szólt?
- Sandra szerint szó nélkül rábólintott a dologra. Azért megnéztem volna a banya fejét, mikor Jess beállított.
Emmett öblös nevetésétől visszahangzott a konyha, ahogy elképzelte a banya reakcióját. Második Mrs. Stanley rém undokul viselkedett férje gyerekeivel, nyilván irigyelte tőlük a szépségüket. Igazándiból senki sem értette, hogy ha annak idején a gyönyörű felesége nem kellett Stanley - papának, akkor hogy tudott egy ilyen bányarémmel összeállni. De hát ízlések és pofonok. Igaz, második Mrs. Stanley egy hatalmas pofon.
Bella fél hétkor lezuhanyozva és felöltözve feldobott egy enyhe vízálló sminket, s miután ellenőrizte a felszerelését, csatlakozott a családjához a konyhába. Bácsikája háta mögül elcsórt egy darabot a rántottájából, majd a pultnak támaszkodott.
- Srácok, meghívtam az új kollégámat és a családját holnapra grillezni.
Zac bejelentésére mindegyikük rákapta a tekintetét, amit eddig csacsogó nénjükön nyugtattak.
- Kik azok?
- Conrad vagy... Ja, nem, Cullen! - javította ki magát. - Mesélte, hogy szintén hármas ikreket nevel, gondoltam jól kijönnétek velük.
- Nagyjából veletek lehetnek egyidősek - vette át a szót Eve. - Nem találkoztatok velük a suliban?
- Rosalie - val tegnap megismerkedtem, szerintem nagyon aranyos lány.
- Aranyos? - hitetlenkedett Bella húga kijelentésén. - Egy öntelt liba. Ráadásul ha az a két srác, akivel mászkál, a fivérei, akkor bizony egyikük sem panaszkodhat bunkóság terén.
- Mi történt? - kérdezte Emmett kínácsian, de húga csak intett egyet.
- Hosszú. De azt kell, hogy mondjam, a szöszi srác tűnt még normálisnak köztük, bár lehet csak azért, mert nem szólalt meg - pufogott a lány tovább. - Hányra jönnek?
Zac két falat közt vállat vont. - Három és öt óra körül, ügyeletesek leszünk mindketten.
Bella lemondóan felsóhajtott. Húga láthatóan oda meg vissza volt az ötletért, és ahogy elnézte bátyjukat, ő sem ellenezte különösebben a dolgot. Mindegy. Majd csak talál valami elfoglaltságot, amivel kihúzhatja magát a bájolgás alól.
A mobilja rezegni kezdett. A képernyőn Sandra neve villogott. Miközben fogadta a hívást, átsétált a nappaliba.
- Szióka! Na mi van?
- Bella! Ments meg! - lihegett Sandra a telefonba. - Nem indul a kocsim, a banyát meg már lelököm a lépcsőn, és Jess sem képes 10 percig befogni a pofáját!
- Mindjárt érted megyek. Kitartás!
Kinyomta a telefont, háromnegyed volt már. A sporttáskáját a vállára vetve bedugta a konyhába a fejét.
- Indulok. Jöttök? - Alice a fejét rázta. - Akkor heló!
A garázsba ment, ahol az ő két szépsége, valamint Emmett Jeep - je és Zac Toyota - ja várakozott. Felnyitotta a kaput, majd kitolatott a vörös Mercedes - szel. Pár perc múlva már kikanyarodott az utcából, hogy a suli felé menet alig két utca kitérővel felszedje barátnőjét. Sandra már idegesen toporgott a lerobbant autó mellett. Bella amint lefékezett, már be is ugrott az anyósülésre, s alig bírta megállni, hogy ne taposson Bella lábán keresztül a gázpedálra.
- Jessicát ne vigyük el?
- Majd Apu elhozza - morogta az orra alatt a lány.
- Elárulod mi történt?
- Hogy mi történt? - csúszott Sandra hangja két oktávval magasabbra. - Az én drága kishúgomnak nincs kész a szobája és vele kell aludnom, de már negyed öt óta folyamatosan locsog. Desiree meg ki nem bír egyetlen nyomorult napot se, hogy valamibe ne kössön bele, már azt hittem a nagy kést vágom a hátába!
- Már megint min pofázott? - kérdezte Bella együtt érzően. Hogy lehet negyed ötkor felkelni?
- Mindenen, mindig mindenen. Most éppen az volt a legnagyobb baja, hogy miért van új cipőm, mikor nincs pénze fodrászhoz menni. Teszem hozzá, múlt héten volt el. És én a saját pénzemből vettem cipőt, az a dög meg Apuéból él. Mert hát ugye dolgozni minek is menne el, ha egyszer van aki eltartsa?! Gondoltam bemegyek edzeni a válogatás előtt, erre az a hülye csotrogány sem volt hajlandó indulni...
Mire Sandra a panaszáradat végére ért, megérkeztek az üres iskolába. Bella kihozta a szükséges papírokat a tanáriból, majd a kapott kulcsokkal kinyitotta a tornatermet. Kellett némi idő, amíg az összes lámpa bemelegedett, hogy a csarnok fényárban ússzon, így addig kinyitotta a szertárat is, ahol lepakolt a kis íróasztalra. Amíg Sandra a szertárban függő bokszzsákot püfölte mérgében, az edzőnő átnézte az öltözőket, hogy minden rendben van - e. Mikor visszaért, barátnője már át is bújt a szurkolói edzőruhába. Ő is csatlakozott hozzá, s miután végzett, kihordták a matracokat. Azt követően elrendezték az asztalt és a székeket a zsűrizéshez, s végül előmelegítettek. Háromnegyed nyolc előtt Alice, Angela és Carol is csatlakozott hozzájuk, majd sorban a többi csapattag és végül nyolc órakor beengedték az újonc - jelölteket a csarnokba. Bellát kis híján elkapta a féltékenység, mikor meglátta a Cullen lányt a rövid sortban és a feszes pólóban, de körülnézvén megbizonyosodhatott róla, hogy nem ő az egyedüli. Rosalie - nak elég volt belépnie a terembe ahhoz, hogy minden nőnemű egyednek a porba hulljon az önbizalma, az a két fiú meg a nyálát csorgassa.
Közös bemelegítéssel kezdte a programot, jó alaposan megnyújtatta mindenki izmait. Nem szeretett volna mindjárt az első hivatalosan általa tartott edzésen balesetet. A jelentkezési lapok alapján mindenkinek osztott számot, majd ő, a húga, és Carol leültek. Kezdődhetett a felvételi... S kár, hogy akkor még nem is sejtette, hogy még mennyi meglepetést fog okozni szeptember másodika! Nem csak jó értelemben...