Szünet

Kedves Olvasóim!

Először is köszönettel tartozom, amiért türelmesen vártok! Tudom,hogy már nagyon rég óta csak ígérgetem az új részt, és nem hozom. De döntöttem. Magyarázkodásba nem akarok nagyon bocsátkozni, aki már felnőtt, az úgyis érteni fogja, aki még nem, hát annak magyarázhatnám egy pár évig, amíg maga is meg nem tapasztalja. Egyszerűen alig van időm írni.
Mivel már saját életem van, egyetemre járok és a párommal élek (plusz két macskával, akiket szintén el kell látni), a család számomra már többet jelent mindennél, ami bizony az időbeosztásomon is nagyon látszik. A másik ok pedig az, hogy kinőttem az Alkonyat-korszakomból. Nem kérdéses, a legszebb időszak, amiben eddig voltam, nagyon sok mindent köszönhetek Stephanie Meyer könyveinek. De ennek már vagy 5 éve, hogy elkezdődött, és éppen ideje volt, hogy befejeződjön.
Szóval ezek ismeretében jól átgondoltam a dolgot, és döntöttem. A szünet valószínűleg nem újdonság nálam, főleg az utóbbi év termésére visszagondolva. Csak talán valósághűebbé teszi a dolgokat kimondva.
Nem fogom bezárni a blogokat. Szeretném a történeteket még valamikor befejezni, mert maga az ötlet és főleg ti, kedves olvasóim, megérdemeltek ennyit. De hogy minderre mikor fog sor kerülni, ha egyáltalán eljutok addig, azt még nem tudom.
Annyi biztos, hogy jelenleg a Moonlighttal fogok foglalkozni. Számomra a legkedvesebb történet, és a minap rengeteg ihlet jött hozzá (és szerencsére még másfél hetet itthon tudok maradni ezzel foglalkozni). Biztosra mondhatom, hogy kiszámíthatatlanul fogom hozni a részeket. De amikor tudom, ígérem, hozom! Elsőként ezt szeretném befejezni, mert még vagy 25 fejezetnyi anyag van róla a fejemben. Amíg a Moonlightot még írom, nem fogok a többi Twilight-fanfictionnel foglalkozni. A könyveimnek akarom a maradék írásra fordítható időmet szentelni, hogy minél előbb a kezetekbe vehessétek akár a Játszmákat, vagy akár a Saint Mary Chronicles mindhárom kötetét.

Szóval a lényeg, hogy már nem vagyok oda az Alkonyatért, és időm sincs túl sok, ezért a Moonlight és a kiadásra szánt könyveim kivételével minden más történetem írását határozatlan időre felfüggesztem!

Ezen a bejegyzésen túl nem szeretném tovább bárhol, bármikor taglalni a szünet okait, vagy annak elhagyásáért tett megjegyzéseket, bármennyire is sajnálom a dolgot. Megértéseteket köszönöm!

Puszi: Niki

6. fejezet

Alice nyugtalanul figyelte nővére hánykolódását. Egy megérzésre riadt, hogy valami nincsen rendben. S mikor benyitott Bellához, annak rémült nyöszörgésével kellett szembenéznie... És a rémálommal, ami fogva tartotta a lányt. Bella újabbat dobott magán, de ikerhúga nem tudott mást tenni, minthogy erősen szorította a kezét, hátha megérzi a jelenlétét.

Bella elégedetten jött ki az iskolából. Már javában elmúlt nyolc óra, az eső szakadt, de ez cseppet sem tántorította vissza a sétálástól. Húga elkérte tőle délben az autót. Igaz, felhívhatta volna bátyját, vagy bácsikáját is, hogy jöjjön érte, de úgy érezte, a mai nap után jót tenne neki egy kis gyaloglás. Tele volt az agya mindenfélével, de leginkább Rosalie Cullennel. Furcsállta a lányt, hiszen neki azt mondta, még sosem tornázott. És tényleg, mikor először rá került a sor, még egy normális bukfencre is képtelen volt. De azután még a tornászmúltú Jessica sem hajthatott volna végre szebb gyakorlatokat. Majdnem olyan magasra ugrott, mint ő. És a több órás edzés után még csak nem is pilledt el. Természetesen a csapatban volt a helye, de nem tudta, mit is gondoljon arról a lányról. Nem vette komolyan a szurkolást, látszott rajta. Csak egyfajta délutáni időelütésnek tartotta. És így Bella nem merte beengedni maguk közé. Az ilyen emberek kiszámíthatatlanok, ezt jól tudta. Úgyhogy végül azt mondta a lányoknak, hogy még a hétvégén gondolkodik rajta, felvegye - e.
A sötét felhők és a sűrű fák miatt mintha már éjszaka lett volna Forks - ban, holott még nyár volt. Bella hagyta, hogy a sűrű cseppek az arcába hulljanak, kimosva az aggodalmas ráncait. Az utóbbi napokban kihagyta a futást, de abban a pillanatban megfogadta, hogy hétfőtől újrakezdi. A hétvége még legyen a pihenésé, de a hétköznap gondjainak elviseléséhez szüksége lesz a természetre.
Az esernyő jótékony burka alatt sétálva a lányban furcsa érzés kezdett úrrá lenni. Körülnézett, de csak a házak kertjeiben nyekergő üres hinták néztek vissza rá. Megborzongott, úgyhogy összébb húzta magán a kabátkáját és felgyorsította lépteit. Talán mégsem volt olyan jó ötlet vállalkoznia erre a sétára ilyen ítéletidőben!
A házak közti bokros, majd fás részek egyre nőttek, ahogy távolodott a város szívétől. A nadrágszára átázott a lépteivel felvert víztől. A különös érzés kezdte egyre inkább maga alá vonni, egyre gyakrabban borzongott meg, s úgy érezte már sosem éri el az utca végét.
Még fel sem fogta a látványt, talán éppen ezért vágódott át az egyik letört, vaskos faágon. Csak a szerencsén múlt, hogy nem a mellkasába fúródott a szél csavarása okozta hegyes karó, hanem a tenyerét karcolta fel. Nem volt mély a seb, de Bella felszisszent, ahogy az esőcsepp végigmarta a véres hasadást. A táskája után nyúlt ép kezével, majd feltápászkodott a sáros földről. Na szép! Ennyit a ruhájáról! Visszafordult a leszakadt ághoz, hogy eldöntse, hogy zaklassa - e ilyenkor  a közterületeseket, vagy ráér vele szombat reggel is... De egy sötét alakba ütközött.
Úgy érezte magát, mint a filmek főszereplői, mikor lassított felvételként látják a körülöttük történő dolgokat. De igazából nem erről volt szó, hanem hogy a hirtelen megugrott adrenalintól gyorsabban észlelt mindent.
Látta, amint a kemény, nagy alak arca kiválik a sötétből. Látta Edward Cullen fogait fehér pengeként csillanni, miközben orrlyukai a kétszeresére nyíltak a normálisnál. Fekete szemei mintha mélységes, üres kutakként működnének, magukba szippantották a tekintetét. Érezte a szélnél és esőnél hidegebb kezeket a saját sérült kezén. De mintha az agyát elvágták volna a külvilágtól. 
Aztán olyan gyorsan maradt egyedül, hogy meginogott.
Szédült, kevergett a gyomra, a csuklója fájdalmasan lüktetett. Legszívesebben leült volna a vizes, sáros járdára, de valahogy mégis volt annyi önfegyelme, hogy elnehezült fejét felemelje a félelmetes iskolatársa után kutatva. Mi a franc ez? - tette fel magában a kérdést. Két másik alak birkózott támadójával... 
- Menj már!
A sikításszerű hangra a fejét kitisztulni érezte, de még így is képtelen volt arra, hogy megmozdítsa a végtagjait.
- Fuss! Fuss, te bolond!

Hirtelen riadt meg. Hálóinge megtekeredve tapadt verejtéktől csatakos testéhez, szíve őrült iramot diktált. Kezén a kötés is benedvesedett az éjjel. Már lecsúsztatta a lábait a padlóra, mikor észrevette a másik oldalán szuszogó apró testet. Sejtette, hogy hangosan dobálta magát az ágyon, mint mindig, ha rosszat álmodik, de azt nem gondolta volna, hogy még Alice - t is felkeltette vele. Apró puszit nyomott húga homlokára, majd betakargatta. Ő pedig őrülten kavargó gondolataival és kificamodott bokájával elbicegett a fürdőszobába.
Magyarázatot fog követelni a Cullen ikrektől. Amint lesz elég bátorsága szembenézni velük... Bárcsak ne lennének ma hivatalosak a házukba! Ha rajta múlna, nem engedné be őket az otthonukba!

5.fejezet

Mikor Bella McCarthy legközelebb felpillantott a több tucat papír közül, a falióra mutatója vészesen közeledett a tizenegyeshez. Kikerekedett szemekkel konstatálta, hogy neki 3 perc múlva a tizenkettes teremben jelenése van. Lecsapta a kezében tartott tollat, még kikattintani is elfelejtette. Sebtében felnyalábolta az egyik irathalmot, majd kiviharzott a tanári szobából. A folyosón hömpölygő diákok közt lavírozva kapott néhány "Szia, Bella!" - t és "Jó napot, tanárnő!" - t, de oda sem figyelt, hogy ki az illető, dobott egy sziát és már ott sem volt. A lépcsőfordulóban futott össze egyik legjobb barátnőjével, szó szerint.
- Jaj, bocsi - vigyorgott Sandra, miközben lefékezett. - Pont érted indultam, azt hittük már nem is jössz.
- De, már rohanok is. Sokan jöttek?
- Egyelőre nem. Talán hárman - négyen lehetnek.
- Gólyák?
- Aha, meg Jessica.
- Mármint a húgod? - Bella egy pillanatra megtorpant. Jessica Stanley a Waltonban van? - Nem San Franciscóban kéne lennie?
- Ó - forgatta meg a szemeit a lány -, ez hosszú. Majd mesélek.
Beléptek a tizenkettes terembe. A lányok szégyenlősen motyogtak valamit az orruk alatt, Bella úgy tippelte talán köszönés volt, de semmi konkrétat nem hallott.
- Sziasztok! - dobott egy barátságos mosolyt az újonc - jelölteknek. - Bella McCarthy vagyok, idén én leszek az edző, de gondolom ezt már tudjátok. Van valami kérdés?
- Mit csinálunk holnap?
Bella felhuppant a tanári asztalra, maga mellett letámasztotta a kezeit.
- Nos, szeretném felmérni, hogy ki milyen fizikumú, mennyire jó az állóképessége. A szurkolásban nagy hangsúlyt fektetünk az akrobatikus elemekre, így hát látnom kell, hogy kinek van fejleszthető adottsága gimnasztika terén. Értsétek meg, hiába bírja ki valaki a több órás edzéseket és nincsen tériszonya, ha nem tud még bukfencezni sem, az nem tolerálható ebben a sportágban. Mert hát remélem azzal tisztában vagytok, hogy a szurkolás bizony egy kemény sport és nem csak a csillogó sminkről meg rövid szoknyáról szól. Szóval visszakanyarodva a kérdésre, holnap minden jelentkező bemutatja nekem, hogy mit tud. Más kérdés?
- Tornász - előélet plusz pontot jelent? - kérdezte meg egy másik lány vigyorogva. Hátközépig érő barna tincsei tekergetése és felhőtlen nevetése nagyon emlékeztette Bellát a mellette ülő nőszemélyre.
- Igen, Jessica, de csak ha nem rozsdásodtál be - kacsintott a tizenhat éves lányra. Természetesen csak viccelt, hiszen Sandra folyamatosan beszámolt húga eredményeiről a tornászok világában, a múlt hónapig bezárólag. És nyílt titok volt a városban, hogy Jessica Stanley tehetséges tornász, de nem annyira, hogy valaha bekerülhessen az amerikai válogatottba - pedig ezért küzdött már évek óta. Bár hogy hogyan és miért került ide, rejtély volt. Sértődött pillantást vetett Sandrára. Igazán elmesélhette volna, hogy mit keres itt a húga, ha egyszer a legjobb barátnője!
Újabb kérdések híján Bella mindenkinek adott egy jelentkezési lapot, majd pár mondatot váltott velük, mielőtt távoztak. Leginkább azt próbálta kipuhatolni, hogy miért jelentkeznek és mennyire fogják komolyan venni a szurkolást.
Nem sokkal a távozásuk után halk kopogtatásra hagyta abba a felvételi lapok böngészését.
- Gyere! - kiáltott fel Sandra. Egy szőke fej dugta be a fejét a helyiségbe. - Gyere csak!
- Ahm... itt van a... a szurkolói felvétel? - toporgott a fiú a résnyire nyitott ajtóban.
Bellában fellobbant a remény. Hát mégsem maradnak fiú nélkül?!
- Igen, kerülj beljebb! - pattant fel a lány a helyéről, hogy ha kell, erőszakkal tuszkolja be a terembe a srácot. - Oh!
Értelmes szó nem jutott eszébe, mikor megjelent mögötte még egy gyerek. Sandra megnevette barátnője döbbenetét, majd a jövevényekhez fordult.
- Sandra vagyok. Örülünk, hogy csatlakozni akartok srácok! Kérdés?
- Ahm... izé... Ez nem gáz?
- Mármint mi?
- Hogy... izé...
Bella nagyot pislantott. Nem, tényleg nem a szeme káprázott. - A csajok imádják a szurkoló fiúkat - kacsintott rájuk. - Hogy hívnak?
- Callan vagyok, ő meg a tesóm, Caden.
- Ti Ang testvérei vagytok, igaz?
A fiúk bólintottak. Tehát Angela betartotta az ígéretét, hogy szerez srácokat a csapatba. Mondjuk, érdekes módszert választott... De hát a végeredmény a lényeg! Nem de?
Bella igyekezett úrrá lenni a meglepődöttségén és "szakmai" szemmel nézni a Weber ikreket. Épphogy a kezükbe nyomta a jelentkezési lapokat, az ajtó kinyílt és lendületes léptekkel suhant be Alice a terembe. Őt pedig egy olyan lány követett, aki még meglepőbb látványt nyújtott az edzőnőnek, mint a két fiú.
- Szia, Bells! Na mizujs? Szereztem neked egy jelöltet. Ő itt Rosalie Cullen - kezdett hadarni az apró lány.
- Heló!
A lány pillanatnyi fintorára Bella felvonta a szemöldökét. Ennek meg mi baja? Nem is ismeri! Végigmérte a szőke modell alkatú lányt. Tényleg nem tévedett. Ő bizony tényleg az, akinek a haverja olyan bunkón viselkedett az udvaron. Úgy tűnik baráti vonás vadidegenekkel rémesen viselkedni.
- Szia! - Komoly erőfeszítésébe került, hogy a hangja ne legyen olyan, akár egy durcás három évesé. - Szóval szeretnél csatlakozni a csapathoz?
- Igen.
Hű, micsoda bőszavú válasz!
- Korábban tagja voltál más szurkoló csapatnak, vagy otthon vagy a gimnasztikában?
- Még nem voltam szurkolólány, de szeretném kipróbálni.
Bella összevonta a szemöldökét. Érdekes lesz a holnapi válogató! - És miért?
Rosalie Cullen vállat vont, és unottan rápillantott a körmeire. Micsoda buzgóság! - gondolta Bella szarkasztikusan.
- Mert... érdekesnek tűnik. - Ez most gúnyolódik vele? - Biztos jó muri lesz.
A szőke lány fogpaszta - reklám mosolyt villantott, de az edzőnő túl erőltetettnek érezte. Bellában kezdett felmenni a pumpa.
- Nézd, le kell, hogy törjem a "lelkesedésed", a szurkolás nem "jó muri" - macskakörmözött a levegőbe. - Kemény sport. Majd holnap meglátod!

Az ébresztőóra hangos berregése rántotta ki az eszméletlenségből. Nyögve fordult a másik oldalára, hogy a takarót magára húzva tovább aludjon. De ezt húga megakadályozta, ahogy beviharzott a szobába. Rácsapott a villanykapcsolóra, s a helyiséget elöntötte a hideg fény, majd ráncigálni kezdte Bella paplanját.
- Álomszuszék, ébresztő! Fél hat!
- Nem érdekel - morogta vissza, majd fejét a párnába fúrta.
- El fog késni, tanárnő!
A megszólítás célt ért. Bella bosszúsan fújtatva hajította Alice felé a párnát, de az vigyorogva elhajolt előle.
- Ha rám hallgatsz, ma... - A lány eltűnt a gardróbban, majd pár perc múlva visszatért. - ...ezt veszed fel - fejezte be, amit elkezdett. Az ajtóra akasztotta a fogast és még mielőtt nővére bármit mondhatott volna, elsietett. A blúz, amit választott, mélyvörös és barackszín volt. Az aszimmetrikus váll és a mell rész vérszínű, az apró fodros ujj és a csípőre simuló derékrész narancsos rózsaszínű selyemszatén.
Bella oldalra döntött fejjel mérte végig pöttöm húga Gucci zsákmányát, amire már nem is emlékezett. Úgy tippelte, hogy pont jó lesz hozzá a barackszínű kiskabátja.
Félálomban botorkált le a lépcsőn, hogy főzzön egy adag kávét. Azonban a konyhában kellemes csalódásként érte a bögre forró ital, amit bátyja a kezébe nyomott.
- Téged is kirúgott Alice az ágyból?
- Amilyen kicsi, olyan idegesítő - dünnyögte Emmett. - Kérsz?
A lány végigmérte a hűtő javával megpakolt hatalmas szendvicseket. - Nem, köszi.
A hűtőszekrényhez lépett, majd elővett egy doboz joghurtot. S míg fivére eltüntette a reggelijét, ő is bekanalazgatta az adagját.
- Úgy hallottam, hogy Sandra húga ide költözött.
- Jól hallottad - bólogatott Bella, amíg felhajtotta a maradék kávét. - Hétfőn összepakolt és közölte az anyjával, hogy ide jön. Elvileg besokallt, hogy még mindig nincs a válogatottban.
- Stanley - papa mit szólt?
- Sandra szerint szó nélkül rábólintott a dologra. Azért megnéztem volna a banya fejét, mikor Jess beállított.
Emmett öblös nevetésétől visszahangzott a konyha, ahogy elképzelte a banya reakcióját. Második Mrs. Stanley rém undokul viselkedett férje gyerekeivel, nyilván irigyelte tőlük a szépségüket. Igazándiból senki sem értette, hogy ha annak idején a gyönyörű felesége nem kellett Stanley - papának, akkor hogy tudott egy ilyen bányarémmel összeállni. De hát ízlések és pofonok. Igaz, második Mrs. Stanley egy hatalmas pofon.
Bella fél hétkor lezuhanyozva és felöltözve feldobott egy enyhe vízálló sminket, s miután ellenőrizte a felszerelését, csatlakozott a családjához a konyhába. Bácsikája háta mögül elcsórt egy darabot a rántottájából, majd a pultnak támaszkodott.
- Srácok, meghívtam az új kollégámat és a családját holnapra grillezni.
Zac bejelentésére mindegyikük rákapta a tekintetét, amit eddig csacsogó nénjükön nyugtattak.
- Kik azok?
- Conrad vagy... Ja, nem, Cullen! - javította ki magát. - Mesélte, hogy szintén hármas ikreket nevel, gondoltam jól kijönnétek velük.
- Nagyjából veletek lehetnek egyidősek - vette át a szót Eve. - Nem találkoztatok velük a suliban?
- Rosalie - val tegnap megismerkedtem, szerintem nagyon aranyos lány.
- Aranyos? - hitetlenkedett Bella húga kijelentésén. - Egy öntelt liba. Ráadásul ha az a két srác, akivel mászkál, a fivérei, akkor bizony egyikük sem panaszkodhat bunkóság terén.
- Mi történt? - kérdezte Emmett kínácsian, de húga csak intett egyet.
- Hosszú. De azt kell, hogy mondjam, a szöszi srác tűnt még normálisnak köztük, bár lehet csak azért, mert nem szólalt meg - pufogott a lány tovább. - Hányra jönnek?
Zac két falat közt vállat vont. - Három és öt óra körül, ügyeletesek leszünk mindketten.
Bella lemondóan felsóhajtott. Húga láthatóan oda meg vissza volt az ötletért, és ahogy elnézte bátyjukat, ő sem ellenezte különösebben a dolgot. Mindegy. Majd csak talál valami elfoglaltságot, amivel kihúzhatja magát a bájolgás alól.
A mobilja rezegni kezdett. A képernyőn Sandra neve villogott. Miközben fogadta a hívást, átsétált a nappaliba.
- Szióka! Na mi van?
- Bella! Ments meg! - lihegett Sandra a telefonba. - Nem indul a kocsim, a banyát meg már lelököm a lépcsőn, és Jess sem képes 10 percig befogni a pofáját!
- Mindjárt érted megyek. Kitartás!
Kinyomta a telefont, háromnegyed volt már. A sporttáskáját a vállára vetve bedugta a konyhába a fejét.
- Indulok. Jöttök? - Alice a fejét rázta. - Akkor heló!
A garázsba ment, ahol az ő két szépsége, valamint Emmett Jeep - je és Zac Toyota - ja várakozott. Felnyitotta a kaput, majd kitolatott a vörös Mercedes - szel. Pár perc múlva már kikanyarodott az utcából, hogy a suli felé menet alig két utca kitérővel felszedje barátnőjét. Sandra már idegesen toporgott a lerobbant autó mellett. Bella amint lefékezett, már be is ugrott az anyósülésre, s alig bírta megállni, hogy ne taposson Bella lábán keresztül a gázpedálra.
- Jessicát ne vigyük el?
- Majd Apu elhozza - morogta az orra alatt a lány.
- Elárulod mi történt?
- Hogy mi történt? - csúszott Sandra hangja két oktávval magasabbra. - Az én drága kishúgomnak nincs kész a szobája és vele kell aludnom, de már negyed öt óta folyamatosan locsog. Desiree meg ki nem bír egyetlen nyomorult napot se, hogy valamibe ne kössön bele, már azt hittem a nagy kést vágom a hátába!
- Már megint min pofázott? - kérdezte Bella együtt érzően. Hogy lehet negyed ötkor felkelni?
- Mindenen, mindig mindenen. Most éppen az volt a legnagyobb baja, hogy miért van új cipőm, mikor nincs pénze fodrászhoz menni. Teszem hozzá, múlt héten volt el. És én a saját pénzemből vettem cipőt, az a dög meg Apuéból él. Mert hát ugye dolgozni minek is menne el, ha egyszer van aki eltartsa?! Gondoltam bemegyek edzeni a válogatás előtt, erre az a hülye csotrogány sem volt hajlandó indulni...
Mire Sandra a panaszáradat végére ért, megérkeztek az üres iskolába. Bella kihozta a szükséges papírokat a tanáriból, majd a kapott kulcsokkal kinyitotta a tornatermet. Kellett némi idő, amíg az összes lámpa bemelegedett, hogy a csarnok fényárban ússzon, így addig kinyitotta a szertárat is, ahol lepakolt a kis íróasztalra. Amíg Sandra a szertárban függő bokszzsákot püfölte mérgében, az edzőnő átnézte az öltözőket, hogy minden rendben van - e. Mikor visszaért, barátnője már át is bújt a szurkolói edzőruhába. Ő is csatlakozott hozzá, s miután végzett, kihordták a matracokat. Azt követően elrendezték az asztalt és a székeket a zsűrizéshez, s végül előmelegítettek. Háromnegyed nyolc előtt Alice, Angela és Carol is csatlakozott hozzájuk, majd sorban a többi csapattag és végül nyolc órakor beengedték az újonc - jelölteket a csarnokba. Bellát kis híján elkapta a féltékenység, mikor meglátta a Cullen lányt a rövid sortban és a feszes pólóban, de körülnézvén megbizonyosodhatott róla, hogy nem ő az egyedüli. Rosalie - nak elég volt belépnie a terembe ahhoz, hogy minden nőnemű egyednek a porba hulljon az önbizalma, az a két fiú meg a nyálát csorgassa.
Közös bemelegítéssel kezdte a programot, jó alaposan megnyújtatta mindenki izmait. Nem szeretett volna mindjárt az első hivatalosan általa tartott edzésen balesetet. A jelentkezési lapok alapján mindenkinek osztott számot, majd ő, a húga, és Carol leültek. Kezdődhetett a felvételi... S kár, hogy akkor még nem is sejtette, hogy még mennyi meglepetést fog okozni szeptember másodika! Nem csak jó értelemben...

4.fejezet

- McCarthy!
A dörrenésre mindenki megfordult, aki még a tornateremben volt. A két lány összerezzent bátyjuk karjaiban.
- A pályára, most!
Niles edző erőteljes hangjától zengett a csarnok, s akiket eddig nem vett észre, azok igyekeztek észrevétlenül kisurranni a foci pályára.
Emmett lemondóan felsóhajtott. - Megyek már, uram! Délután találkozunk, csajok.
Emmett ruganyos léptekkel indult a hátsó ajtóhoz. Alice a szemét forgatva karolt nővérébe.
- Remélem, te nem fogsz Niles edző diktatórikus módszereivel élni, mert lecsaplak!
Bella látványosan végigmérte a platformos magassarkúban fél fejjel alacsonyabb ikerhúgát. Elnevette magát.
- Jó vicc, törpe!
Alice könyökkel oldalba bökte. - Menjünk, nekem még dolgom van.
- Benézel a válogatásra?
- Ki nem hagynám - vigyorgott. - De előtte - tekintete végigpásztázta az udvart - kell nekem pár segítő kéz. Ön nem akar nekem segíteni, tanárnő?
Bella a szemét forgatta. - Na szia!
Öles léptekkel igyekezett az A épület felé. A diákok egyre inkább beszivárogtak a különböző épületekbe a csepergő eső elől. Morcosan tekintett fel az égre, ahogy a szemébe pottyant egy vízcseppecske. Utálta Forks - ot. 3500 lakos, és sehol egy pláza vagy egy normális szórakozó hely, a legközelebbi város 57 mérföldnyire. De messze földön a legszarabb ezen a helyen az időjárás volt. Állandó jelleggel ilyen - olyan formájú csapadék hullott az égből, a levegő páratartalma már - már vetekedhetett egy esőerdőével. Úgy is nézett ki a környék, mint egy esőerdő. Minden csupa zöld és nyálkás a város közepén is. Kéri szépen, mégis hol maradnak a betontömbök végeláthatatlan labirintusai? Az igazi állami iskola légkörét kölcsönző drótkerítések, fémdetektorok és biztonsági szolgálat? Vagy legalább öt percnyi napsütés?
Bosszús fújtatásba kezdett, de a levegő a tüdejében akadt, ahogy figyelmetlenül nekicsörtetett valaminek. Vagy inkább valakinek. Hallotta a meglepődött mordulást, de nem igazán tudott elmerülni a mély, simogató férfihangban, ugyanis egyenes pályán haladtak a talaj felé. Érezte a becsapódást, ami minden oxigént kiszorított a mellkasából, hogy aztán egy fájdalmas nyögéssel kiterüljön az alája szorult testen.
A háta mögött felharsanó nevetés szinte elhalt a fülében lévő zúgástól, ahogy minden vér az arcába tolult. Mozdulat közben merevedett meg, mikor áldozata pillantása találkozott az övével. Szeretett volna legalább egy "Bocsi!" - t kinyögni, de csak tátogott, mint egy partra vetett hal. Az eszébe vésődött a markáns arcél, az egyenes vonalú orr, a rózsaszín ajkak íve, a mézszínű szemet keretező dús, fekete szempillák látványa és annak a kócos, vörös hajnak is, ami olyan hívogatónak tűnt, hogy legszívesebben azonnal beletúrt volna, hogy leellenőrizze, tényleg olyan puha - e, mint amilyennek tűnik.
Az utolsó pillanatban vette észre, hogy mit fog tenni és pár centivel arrébb kormányozva a kezét, rátámaszkodott. Már így is épp eléggé kellemetlen helyzetbe hozta magát. Mély levegőt véve legurult az áldozatáról és talpra szökkent. Zavarát leplezve a ruháját porolta le. Aztán mikor már úgy érezte, képes hangremegés nélkül megszólalni, a kezét nyújtotta a még mindig a földön fekvő személynek.
- Bocsánat! Véletlen volt, nem figyeltem. Jól vagy?
- Ja - bökte ki a fiú tömören, majd Bellát figyelmen kívül hagyva egy másik srác rántotta talpra. - Legközelebb nézzen a lába elé... tanárnő - grimaszolt gúnyos hangnemben, majd egy szőke, szoborszépségű lánynak nyújtva a karját, eltrappoltak. A hosszú hajú még vetett rá egy pillantást, talán némi sajnálatot próbált közvetíteni, de aztán a barátai után indult.
Bellának reagálni sem maradt ideje. Bosszúsan fújtatott. Szíve szerint a fiú után rohant volna felképelni, amiért ilyen bunkón viselkedett. Nem várta el, hogy magázzák és az idősebb diákok tanárként kezeljék - ezeket a fiúkat és a lányt inkább nézte főiskolásnak, minthogy kilencedikesnek, holott még nem látta őket Forksban. De az rettentően faragatlan megnyilvánulás volt, hogy a segítő kezet máséra cserélte, és még csak meg sem köszönte. Toppantott egyet a lábával. Tuskó... Te jó ég! Vagy csak ő lett ennyire konzervatív kisvárosi néni?!
- Utálom ezt a helyet - morogta az orra alatt.
Még akkor is fortyogott benne a düh, mikor lehuppant Piccard edző íróasztalához. Vagyis most már a saját íróasztalához. Halmokban hevertek előtte az iratok. Rohadt élet! - nyögött fel gondolatban. Hát ezt felejtette el tegnap délután. Az őrülten hömpölygő tantestület rései közt kikutatta a faliórát. Tíz óra. Hát ez igazán remek!
- Egy kicsit el vagy veszve, ha jól gondolom, aranyom - szólalt meg az ismerős hang a háta mögött. Gondolataiba mélyedve eléggé váratlanul érte, így ugrott egyet a forgós székben.
- Mrs. King, megijesztett - perdült meg.
Az alacsony tanárnőnek ülve a szemébe tudott nézni, aki csak jókedvűen mosolygott. A nyakát nyújtogatva nézett el Bella válla mellett. Az asztal jobb külső sarkára pakolt irományokra bökött ráncos ujjával.
- Azt ott, nyugodtan hagyd akkora, mikor nem vagy elhavazva. Hónap végéig eszébe sem fog jutni az igazgatónak, hogy át akarja nézni, na nem mintha addig egyáltalán lenne rá egy percnyi ideje is. Az viszont - bökött egy post - itokkal teletűzdelt füzetszerűségre magyarázás közben - legkésőbb holnap reggelig kerüljön a tanulmányi irodába. Ami megmarad a felvételi lapokból, azt rakd félre. Idénre ez a maximum, nem fogsz újakat kapni, ha eltűnik és esetleg új csoporttag jönne. Aztán az a táska az évkezdő " ajándékcsomag " - macskakörmözött a levegőben. - A többit meg nem látom.
- Már ez is hatalmas segítség, Mrs. King.
Bella úgy érezte, hogy mindent tud már a munkáról, ha egyszer kiválasztották erre a pozícióra. De jelenleg úgy érezte, még nagyon - nagyon sok tanulnivaló vár rá... Ja, meg papírmunka.
Üdvözöllek, Bella McCarthy, a tantestület zárt kis világában - veregette saját magát vállon szarkazmussal telt gondolataiban.

3.fejezet

Mély levegő, kifúj! Újra! Mély levegő, kifúj!
Bella a szoknyájába törölte izzadtságtól nedves tenyerét. Nem is a tömeggel volt a gondja. Ember, hiszen kicsi kora óta szerepelt! De most sokkal nagyobb felelősség nyomta a vállát. Csapatkapitánynak lenni sem piskóta, de most élete álma válik valóra, hacsak részlegesen is. Lehunyta a szemét, amíg Mr. Suarez a spanyol körről hablatyolt. Évente talán ha két diákja volt a délutáni foglalkozáson. Bella majdnem felnevetett, mikor meghallotta, amint Alice igencsak hatásosan kitúrta a pódiumról a tanárt. De csak majdnem. Elég ideges volt, hogy visszanyelje a kuncogást. Idegesen kitörölte a szemsarkából az összegyűlt festéket, majd újabb adag friss oxigént próbált a tüdejébe préselni.
A szíve nagyot dobbant, s kis híján leugrott a székéről. Pár pillanat alatt moderálta magát, majd kérdőn nézett a vállára tett kéz tulajdonosára. Piccard edző barátságosan mosolygott, miközben biztatóan megszorította a vállát.
- Nyugalom, McCarthy! - sutyorogta. - Van elég eszed ahhoz, hogy nem fogsz leégetni egyikünket sem. Összeírtad, hogy miről kell beszélned?
- Igen - suttogta vissza Bella. - Vagy százszor elmondtam a tükör előtt.
- Jól van - paskolta meg a nő, majd visszafordult a pódiumon szónokló Niles edzőhöz. Úgy ítélte meg, hogy Bella megfelelő a pozícióra. És még sosem hagyta cserben az ítélőképessége. Türelmetlen pillantást vetett a karórájára. Lassan másfél órája ült egy helyben, amit a teste nem nagyon díjazott. Bár jobb lesz, ha hozzá szokik, hogy reggeltől estig nyugalomra van intve.
Niles edző volt az utolsó előtti, aki beosztotta a diákokat a hétre - vagyis arra a másfél napra, ami még hátra volt. Bella elnyomta magában a késztetést, hogy kisprinteljen a csarnokból. Megfontolt léptekkel indult meg a pódiumhoz, miközben az iskolai tömeg morajlani kezdett. Megköszörülte a torkát és lesimította a szoknyája ráncait, majd a mikrofonhoz lépett. Alice a többiekével együtt kitette az ő papírjait is. Lepislantott rájuk, holott fejből tudta az egészet. Ahányszor elgyakorolta, szerinte még a családja is megtanulta.
- Sziasztok! Isabella McCarthy vagyok, a szurkoló csapat kapitánya. Mint páran már tudjátok, Piccard edző az idén már nem taníthat. Ez úton is szeretnék neki sok boldogságot és kitartást kívánni a babázáshoz! - Bella megtapsoltatta edzőnőjüket, majd egy ideges torokköszörüléssel folytatta. - Engem ért az a megtiszteltetés, hogy átvehetem a posztot az idei évre, amit a tanárnő betöltött a Walton Középiskolában. Ez a változás leginkább a szurkolócsapatra és a kilencedik osztályosokra terjed ki. Még egyszer köszönöm pedagógusainknak, hogy egyhangúlag támogatták a döntést, hogy mint a Walton High School Cheer edzője és a kilencedikes diákok testnevelés tanára csatlakozhattam iskolánk tantestületéhez!
Benedvesítette kiszáradt ajkait.
- Kedves gólyák, illetve a vállalkozás szellemével megcsapott diákok! A szurkolócsapatba válogatás útján lehet bekerülni. Ma tizenegy órakor az A épület tizenkettes termében várom mindazokat, akik szeretnének csatlakozni köreinkbe. Egyenlőre nincs szükség edzőruhára - csitította el a zúgolódást. - Ma még csak a papírmunkát intézzük el, illetve szeretnék egy pár perces beszélgetést folytatni. Holnap reggel nyolc órától várni fogom a jelentkezőket itt, a tornateremben. Hozzatok edzőcipőt és lehetőleg olyan edzőruhát, amiben láthatom az izommunkát is!
- Ezúton felhívnám szíves figyelmét mindenkinek, hogy a Walton High School Cheer a nyári nemzetközi edzőtáborban megszerezte immáron az AAAAA státuszt, mely lehetővé teszi, hogy ha jól teljesít a csapat, idén akár az országos versenyen is képviselhetjük iskolánkat!
- Szóval ne feledjétek, tizenegy óra, A épület tizenkettes terem! Szeretettel várunk mindenkit! További szép napot!
A szíve a torkában dobogott, miközben elhaladt az igazgató és húga mellett. Alice alig láthatóan rákacsintott, de a vigyorát semmivel sem tudta eltakarni. Bella haloványan visszamosolygott, de többre nem volt ereje. Szó szerint belehuppant a Piccard edző melletti székbe.
Ez az! Megcsinálta! Túlélte és nem égetett le senkit sem!
Remegve kifújta a levegőt, amit észre sem vett, hogy bent tartott, mióta elfordult a mikrofontól. Igyekezett nem tudomást venni Piccard edző önelégült mosolyáról, miközben az igazgató lezárta a rendezvényt és útjára eresztette az embereket.
- Köszönöm, McCarthy! - paskolta meg a vállát az edzőnő, majd rátámaszkodva feltolta magát a kényelmetlen székből. - Többre hivatott, mint Forks. Úgyhogy ha volna szíves majd valamelyik héten meglátogatni, esetleg odaadhatnám az ajánlólevelét.
- Mi? - tört ki Bellából váratlanul. Fel sem fogta, hogy mit mondott. - Jesszusom, köszönöm, köszönöm, köszönöm!
A szája elé kapta a kezét, hogy ne kezdjen sipákolni, mint egy tizennégy éves plázacica. De nem bírta ki, hogy ne ugorjon azonnal Emmett nyakába, amint a srác megjelent a háta mögött. Emmett felnevetett és magukhoz vonta az időközben megérkező, vigyorgó húgukat is.
- Annyira ügyesek voltatok! - dicsérte meg őket. Valamilyen szinten sosem fog felnőni, legalábbis nem egyhamar, ezt mindenki tudta. Ő az örök vidám Teddy mackó. Másrészről viszont néha ő vette át az apa szerepét húgai felett. És szerette ezt tenni. Bella és Alice voltak az ő kistestvérei, még ha csak percekben mérve is. Nem bírta nézni, ahogy szétestek szüleik halála után. Mást nem tudott tenni, mint gondoskodni róluk, amíg nem jött Eve nénikéjük. Örökké benne maradt a kép a szemeiben, ahogy Alice a falnak dőlve, zokogva csúszott a padlóra. És nem tudta megvédeni a fájdalomtól.
Mindig igyekezett nem mutatni a fájdalmát, de talán most túl későn rejtette el. A lány együtt érző pillantással mosolygott vissza rá. Majd hosszú, napfény arany hajzuhatagát hátracsapva eltűnt a tömegben, ahogy jött. Hiába fürkészte a kavalkádot, nem találta meg a türkizkék, fényes blúzba és farmerba rejtett tökéletes testet, amit a fél ünnepség alatt csodált.

Újabb díj,immáron az újra - fogalmazott Testvér - szeretetnek

Sziasztok Olvasók!

Minie95 - nek hála új írói díjjal gazdagodott az oldal. Nagyon köszönöm neki,jól esik,hogy rám gondolt!

Szabályok:
Mindenkinek kell 11 dolgot írnia magáról!
A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!
A jelöltnek újabb 11 kérdést fel kell tennie!
11 embert meg kell jelölni linkkel együtt!
És nincs visszaadás - jelölés!

11 dolog rólam:

1. 1995. május 18 - án,reggel fél nyolckor láttam meg a napvilágot nagy megrökönyödést okozva,hogy lány lettem.
2. Általános iskolában vegyészmérnöknek készültem,de mivel nem akartam Veszprémbe menni kollégiumba,maradtam itthon kozmetikai szakközépben. Miután kilencedikben rettentően megutáltam a kémiát,jött a felfedezés,hogy remek matekos vagyok. Ezután alakult ki bennem az álomkép,hogy matek - és pszichopedagógiai szakra mennék az ELTE - re. Idén fogok érettségizni ( legalábbis reménykedem benne ). Jelenleg már nem igazán érdekel a továbbtanulás,sokkal fontosabbá vált számomra a család.
3. 2012. február 14 - én lettem menyasszony.
4. 2013. április 12. - re várjuk a kisbabánkat,de az időpontot a 16. héten még pontosítják. Ha kislányunk születik, a Laura Melinda, ha kisfiunk, akkor a Benjamin Richárd nevet kapja a csöppség.
5. Már kaptam olyan kérdést egy barátnőmtől,hogy mivel jön a pici,így akkor abba is hagyom - e az írást. Megnyugtatok mindenkit,ez sosem fog megtörténni,maximum kevesebb időm lesz rá. Nekem az írás a lényem része,elveszteném önmagamat,ha abbahagynám.
6. A leginkább utálom a terhességben : nem szabad tornáznom,pedig eddig napi rendszerességgel tettem, és az utóbbi két hétben alig tudtam enni,mert folyamatosan rosszul voltam.
7. Imádom a macskákat,de komolyan,annyira édesek,naphosszat babusgatnám őket. De a pici miatt most hanyagolnom kell a kedvenc állataimat,mert nem szeretném,ha miattuk beteg lenne a babám.
8. A dolog,amivel engem hetedhét országon át lehet üldözni és amitől a futáson túli minden erőm a sikításra megy el : a pók. Sógoromnak van egy madárpókja. Mióta tudomást szereztem róla,nem merek bemenni a szobájába.
9. Kezdek kifogyni a felsorolható dolgokból, de íme még... 12 óra alvás után fáradtabban ébredtem ma,mint mikor egész éjjel rosszul voltam. Bár szerintem ezzel nem csak én szoktam így lenni.
10. A fejezeteket nagyon ritkán írom meg gépnél. Általában füzetbe írok,majd onnét bepötyögöm a telefonba,s csak addig szoktam gépnél lenni,amíg felteszem a részeket. Nincs is sok értelme gépeznem,facebook - ozni sem tudok,mert be van szarva és nem tudok semmit sem írni,az üzeneteket speciel megnyitni sem lehet...
11. Pár hete beleszerettem egy menyasszonyi ruhába,de nagy valószínűséggel sosem fogom tudni viselni. Ugyanis szeretnénk korábbra hozni az esküvőt és így nem fogok beleférni.



Minie kérdései:
1. Mi a legfőbb álmod?
Az én legfőbb álmom,hogy le tudjak vizsgázni az osztályommal és jó anya lehessek. Ha ezek meg vannak,bármi más is lehetséges.
2. Hogy hívják a kedvenc íródat és melyik a kedvenc könyved tőle?
Hű,feltetted a kérdést Minie... Rengeteg könyvet olvastam már és megannyi írót szeretek. De talán a választásom Chloe Neil - re esik. A Chicagoland vámpírjai könyvsorozata nagyon magával ragadó. Egyszerűen imádtam az első két részt és alig várom,hogy olvashassam a harmadikat is.
3. Mi a véleményed azokról a filmekről, amik könyv alapján készültek?
Ezek,mint filmek jók,szeretem megnézni őket. De csak úgy,hogy azon igyekszem,ne hasonlítsam össze a könyvváltozatukkal. Mégis akaratlanul is megteszi az ember és úgy már... Nem igazán élvezhetők. Túl sok részt kihagynak,átírnak és ennek ellenére képesek azt mondani,hogy xy könyv alapján készült. Pedig sokszor teljesen más... Én mikor először láttam az Alkonyatot filmként... Azt hittem dobok egy hátast... Az valami kegyetlen szar! Komolyan mondom,filmadaptációt így elcseszve még nem láttam másikat.
4. Mióta írsz, gondolkoztál már azon, hogy esetleg saját történetet írj?
Én 2009 nyarán kezdtem el írni,az Alkonyat és az Újhold könyvek hatására. Hamarosan már nem csak alkonyatos történeteken gondolkodtam,sajáton is. Kettőbe is belekezdtem,de nem tetszettek. Szerintem a vázlatokat már meg sem találnám róluk.
Nem csak gondolkodtam rajtuk,vannak is. Egyet semmi pénzért nem mutatnék meg a nyilvánosságnak,míg el nem készül. Kiadatásra szánom,bár kétséges,hogy valaha is megtörténik a dolog. Viszont néhány saját történetemet Destiny írói álnéven olvashattok is,csak keressetek rá a főoldalam bal oldalán.
5. Melyik hírességgel találkoznál a legszívesebben?
Őszintén? Egyikkel sem. A hírességek csak gondokat okoznának az ember körül,mert lehet hogy nem én lennék a középpontban,hanem a sztár illető,de egy lesifotós tuti felbukkanna én pedig köztudottan utálom,ha fényképeznek. Azt meg még inkább,ha megsértik a személyiségi jogaimat és mondjuk a fotó napvilágot látna. Szóval nem,én nem akarok egy hírességgel sem találkozni!
6. Mit jelent számodra az írás?
Az írás a lényem egy része. Valami,ami vagy meg van egy emberben,csak esetleg csiszolásra vár,mint egy gyémánt,vagy nincs. Nekem az írás olyan,mint a drogosnak a kokainja. Ez egyfajta hasznos szenvedélybetegség. Felszabadít. Egy időben menekülésre használtam,ma már nem. Azért teszem,hogy jobban legyek. Mert mikor menekültem,csak addig voltam jól,amíg az álomvilágban bolyongtam,most akkor vagyok jól,ha bolyonghattam valamelyest és visszalépek a valóságba. Az írás segít feldolgozni,ami bennünk zajlik,legyen szó fásultságról,változásról,bármiről. Jobb,mint egy pszichológus. ( De persze azért nem árt,ha belőlük is van kéznél egy ;D )
7. Kihez állsz a legközelebb a családodból?
Ez most elég bonyolult. Régebben anyámhoz,de ez ma már nem igazán áll fenn. A várandósságom sok mindent kihozott a családból,olyan dolgokat is,amiről az ember nem is sejtett semmit. Őszintén szólva eléggé össze vagyok ezen a téren zavarodva. Talán csak idő kell,hogy a dolgok leülepedjenek és újra tisztán láthassak.
8. Hiszel a szerelemben?
Teljes mértékben! Elmondhatom,hogy a vőlegényemmel lassan csodás másfél éve vagyunk együtt és ez a kapcsolat első randis. Sosem fogom elfelejteni azt a randevút,csodás volt és alig pár órán belül tudtam,hogy nekem ő az életem párja. Szerelem első látásra *.*
9. Szoktál zenét hallgatni?! Ha igen milyeneket és ki a kedvenc énekesed,bandád? Esetleg kedvenc szám?
Ha csak tehetem,zenét hallgatok. Konkrétan nincs kedvencem,sok mindent szeretek,de elég változatos az ízlésem. A rocktól a nyálas zenéig bármit képes vagyok meghallgatni,ha épp megtetszik. Még a klasszikusokat is szeretem. Egyedül a '80 - '90 -es évek magyar számait utálom.
10. Szereted az alkonyatot, ha igen mért és ki a kedvenc karaktered belőle?
Természetesen szeretem az Alkonyat könyveket,miattuk válhattam azzá,aki most vagyok. Ha nincs az Alkonyat,szerintem sosem kezdek el írni. A kedvenc karakterem? Nehéz kérdés. Talán Esme. Nem hiába,hasonló a gondolkodása,mint nekem. Anya típus vagyok és nem csak azért mondom ezt,mert babát várok. Ez korábban is így volt.
11. Kedvenc színész, színésznő --- kedvenc film tőle,tőlük?
Nem szeretem ezeket a kedvenc kérdéseket :D Szintén nem tudnék megnevezni egyetlen embert. Remek színészek vannak remek filmekkel a hátuk mögött.Az emberek ilyenkor egy - egy film által ismertté vált színészt mondanak,aki épp aktuális,de ha három hét múlva feltűnik valaki más,akit jobban istenítenek a médiában,máris ő lesz a kedvenc. Pedig sok kevésbé ismert film és még kevésbé ismert színész létezik,amik jók és akik igenis tehetségesek.
Egyik életemben látott nagyszerű film,ami a mai napig foglalkoztat,az a Ben X című mű. Járjatok utána. Egy hétköznapi dolgot mutat be,ami felett rengetegen elsiklanak. Pedig miért is kéne megszégyeníteni és kinevetni,egyfajta lelki és sajnos sokszor testi terrorban tartani valakit,csak mert más,mint az átlag? Csak ajánlani tudom,szerintem érdemes lenne vetíteni az iskolákban!


Az  én kérdéseim:
1. Hány évesen kezdted az iskolát?
2. Vannak növényeid vagy állataid?
3. Nálatok hogyan működik a karácsony?
4. Szereted az esküvőket? Milyennek képzeled el a sajátodat?
5. Melyik évszakot kedveled leginkább? Miért?
Szerintem ez egy olyan kérdés,ami minden írónak feltehető : 
6. Mit jelent számodra az írás?
7. Heti átlagban mennyi időt töltesz számítógép előtt?
8. Mi a véleményed a zacskós levesről?
9. Könyvtár kontra könyvesbolt : Kölcsönzöd vagy megveszed a könyveket?
10. Vezetsz elektronikus mappát a történetedről?
11. Értesz a képszerkesztőkhöz vagy másra hagyod a dolgot?

Akiknek tovább küldeném: 
Nagy szeretettel és elismeréssel küldeném a díjat Ephemeris Diabolinak Ruthless Reality - Kegyetlen Valóságáért,Sunny - nak Twins című történetéért,Netty - nek Star Performance művéért,a Menekülés a múlt elől szerzőjének Christinának,a Két vérző szív egymásra lel Dóry - jának! Ugyan ez csak 5 nagyszerű író és nem a szabály 11 - e,de többségük más remek műveket is alkot,amivel ha úgy vesszük,meg van a 11. Kívánok nekik további szerencsés munkálkodást és hálás olvasókat!

2.fejezet

Ugyanolyan nap volt, mint a többi szeptember elseje. Öten éltek egy hatalmas házban, de kész harcok dúltak, hogy elférjenek. A nyár ebből a részből szerencsésebb. Most a család minden tagja hajnali hatkor kelt. Elsőként mindenki próbálta megszerezni a maga kávéadagját. Majd egymásra nyitogattak a fürdőszobában. A két lány mérgezett egér módjára rohangált egymás szobái közt, hogy visszaszerezzék a saját, vagy elkérjék a másik cuccát. Majd csatlakozott hozzájuk a nagynénjük is, mert nem találta a kedvenc óriástáskáját. Zac a kocsiból szaladt vissza az aktatáskájáért, így szerencsésen összeütköztek még utoljára az ajtóban. A középső ikernek ekkor jutott eszébe, hogy a szobájában hagyta a sporttáskáját. Mikor végre a kocsiban ültek, már mindannyian késésben voltak.
Zac és Evelyn mentek az első kocsin, alig pár perccel indultak korábban, mint az ikrek. Eve kiszállt az óvodánál, majd a férfi kikerülte a főúti dugót és végigszáguldott az eldugott utcákból álló kerülőjén, hogy beérjen a vizitre. A másik autó Emmetté volt, hogy a hátsó úton tudjanak menni a középiskolához. Az ösvény az erdőn át vezetett, a sok esőzés miatt sima személyautóval többnyire járhatatlan, és alig pár méterrel a suli parkolója előtt kanyarodott vissza Forks főútjára. A Jeep könnyen megbirkózott a sáros csapásokkal, így legalább az első nap megúszták az elkésést. A parkoló viszont már tömve volt tanárokkal és diákokkal, valamint a kilencedikesek lerázhatatlan, aggodalmaskodó szüleivel.
Mindannyian elindultak a tornaterem felé. Még sok dolguk volt. Először Alice tűnt el mellőlük, mint DiákÖnkormányzat - i elnöknek még sok dolga volt az évnyitó megkezdése előtt. Aztán Emmett lépett le pár haverjával, hogy a lehető legjobb helyeket foglalják el. Bella pedig a maga ülőhelyét kereste a tanári karnak fenntartott széksorok közt. Nem nagyon fűlt a foga a dologhoz, hogy majdnem másfél órán át pedagógusok között legyen, de valamit valamiért. Amint meglátta, hogy egész a széléről Piccard edző telleget neki, némileg megkönnyebbülve sietett át a székek közt.
Pontban nyolc óra hét perckor az iskolai zenekar csitította el a túltelt tornaterem diákjait. Az igazgató belekezdett hosszú és unalmas tanévnyitó beszédébe. Bella már majdnem elszunyókált a tantestület sutyorgása közepette.
- ... Továbbá sajnálattal kell bejelentenem, hogy az iskola könyvtára az épület veszélyes állapota miatt idén már nem üzemel. Fel kell szólítanom diákjainkat és minden intézményi dolgozót, hogy a D szektor ezentúl nem látogatható! Amennyiben a tilalmat valaki megszegi, annak a saját élete veszélyeztetésén túl súlyos következményekkel kell számolnia!
- ... Most pedig következzen egy kis műsor tanulóinktól, majd a pódiumra várom Miss Alice McCarthy DiákÖnkormányzat - i elnököt az idei tanév fontosabb információival.
Az ikrek összenéztek egy pillanatra a tömegben, ahogy Bella már felállt és a csapatához igyekezett, mikor a zenekar belekezdett a himnuszba, az énekkar pedig ráfestett nekik. Csak ők értették, hogy mi volt belesűrítve abba a tizedmásodpercbe. Pár perc múlva felsorakoztak a szőnyegen. A szurkolócsapat jelenleg csak lányokból állt, az eddigi fiúik a múlt évben mind végeztek. Bella még sosem volt ennyire ideges. Most nem csak a csapatkapitány volt. Már magát Piccard edzőt is képviselte. Mielőtt elindult volna a zenéjük, segítségkérően kereste bátyját a tömegben.
Szinte megérezte, hogy merre lehet. Emmett azonnal felemelt hüvelykujjal rákacsintott. De legbelül idegesebb volt, mint a húgai együtt véve. Alice -t már látnia kellett öt métert zuhanni úgy, hogy a lány gyönyörűen pörgött a levegőben, mert nem tudta, hogy fél méterrel odébb került, mint ahogy el tudnák kapni. Nem akarta újra hallani azt az elképzelhetetlen fájdalommal telt sikítást, ahogy földet ért, szilánkosra törve a karját. Sosem fogja elfelejteni azt a képet, sohasem tudja majd kiverni a fejéből azt a hangot. Mint mikor közölték velük, hogy anya és apa meghalt.
Aprót rázott magán, hogy kiűzze a rémképeket. Meg akarta dicsérni húgait a munkájukért, de ahhoz látnia is kellene, hogy mit csinálnak.
A csapat már a piramisnál járt. Külső szemlélőként nem látott hibát a mozdulatokban, de biztos volt benne, hogy testvérei a legapróbbat is megtárgyalják később. Mindhárman utálták Forks - ot. De legalább megpróbálták a legjobbat kihozni az ittlétükből.
Elöntötte a megkönnyebbülés, amint vége volt a nyaktörő mutatványozásnak, de mellette büszkeség is volt benne. Az elsők közt volt, akik felálltak tapsolni. Emmett egy ritka példány ' Az ikrem tehetséges és nem irigylem ' fajtából.
Alice már a pódiumon is volt. A papírjai sorba rendezve előtte hevertek. Magához igazította a mikrofont.
- Köszönjük szépen a Walton iskola zenekarának, énekkarának és szurkolócsapatának előadásait! Az idei tanévünk fontos információi közül kezdjük a szünnapokkal. Az október 31. - től november negyedikéig tartó munkahéten lesz az őszi szünet. December 21. - e, szerdától január harmadika, keddig tartjuk a téli szünetet. Tavasszal április ötödikétől tizenegyedikéig, azaz csütörtöktől szerdáig pihenhetjük ki magunkat utoljára az év végi nagy hajrá előtt. Az első, második és harmadik évfolyamosoknak június tizenegytől tizenötig a D épület elvesztése miatt az érettségi vizsgák idejére, reggel nyolc órától délig kényszerszünet lett elrendelve. Azonban - nyomta meg Alice a szót, hogy elhallgattassa a kitörő üdvrivalgást - az ekkor elvesztett tanórákat minden első - , másod - és harmadéves diáknak kötelezően megtartják délután egy órától!
- Most pedig szemezgessünk a főbb tanévi események közül. Hamarosan szólítom a csoportvezető tanárokat, hogy ismertessék e heti programjaikat.
Alice lapozott a jegyzetei közt, miközben elnyomott egy ásítást. Majd folytatta : - Szeptember 22. - én nyitja meg kapuit a szavazófülke. Ekkortól szavazhattok A félév tanára címre. November elsején megrendezésre kerül a Halloween Party este héttől éjfélig. Várunk mindenkit szeretettel a borrrzongás éjszakájára. A szünetről visszatérve már szavazhattok is az idei Szívkirályra és királynőjére. Hagyományos karácsonyi bálunk december 20. - án lesz, este tíz óráig még leadhatjátok voksaitokat, azután kihirdetjük a királyi pár kilétét. A téli szünet után nem sok nyugalmat hagyunk a félévi hajrázásra : január tizenhatodikától szavazást indítunk a DiákÖnkormányzat képviselőiért. Csak rajtatok áll, hogy ki fogja képviselni a csoportotok érdekeit!
- Január 31. - én két voksolást is lezárunk. Így február harmadikán, az első félév utolsó napján kiderül, hogy kik az új iskolai képviselők. Valamint átadjuk A félév tanára díjat a nyertes pedagógusnak. Ugyanezen nap délután a nagygyűlésen a képviselők megválasztják a következő DiákÖnkormányzat - i elnököt.
A lány megköszörülte a torkát, hogy visszajöjjön a hangja. A tekintetét végig futtatta a tömegen. Nem figyelt külön - külön senkit, bátyja vigyorát mégis elkapta. Miközben folytatta a beszédét, visszamosolygott rá.
- Valentin - nap a Szívkirály és a Szívkirálynő napja. Nekik kell megszervezniük az ÁmorNyila programsorozatot. A kikötés egyszerű : Külön - külön minimum öt perces beszédet kell tartaniuk! Egyszerre nyolc párnak kell valamely latin táncot bemutatnia! A királyi párnak egész nap viselnie kell a fejdíszüket! És a legfontosabb, hogy a rendezvény nem gátolhatja a tanítást! Ezek után jön némi pihenés, az egyetlen dolgotok február 24. - től a második félév legjobb tanárának megtalálása lesz... Áprilistól leadhatjátok a jelentkezéseteket a május negyedikei DiákNap fellépő helyeire. Szeretettel várunk mindenkit, aki meg szeretné mutatni társainak a tehetségét vagy hajlandó megnevettetni egy egész iskolát!
- Ezennel szeretném felhívni tanáraink figyelmét, hogy a jobb tájékoztatási lehetőségek érdekében a Walton középiskola diákjainak szervezett nyári kirándulások és táborok, valamint az edzőtáborok időpontjait és programjait május 25. - ig feltétlenül adják le!
- Leginkább a végzősöket érinti, hogy az eddigi évekhez hasonlóan angol irodalom, történelem, matematika, spanyol nyelv és fakultációs tan sorrendben lesznek a vizsgák. Mint már említettem június tizenegyedikétől tizenötödikéig fog tartani az érettségi időszak. 23. - án reggel kilenc órakor lesz a ballagási ünnepély és diplomaosztó. 26. - án, kedden reggel nyolc órakor pedig az alsóbb évfolyamokat várja az iskola a tanévzárásra.
- Hű, igen, még szerettem volna elmondani, hogy aki még nem tette volna meg, az nagyon sürgősen vegye fel az órarendjét az E épület recepcióján. Valamint, mint már az igazgató úr is elmondta, a korábbi könyvtár, a D épület veszélyes állapota miatt le lett zárva. Az ideiglenes könyvtár a C épület hatos, hetes és nyolcas termeiben lett kialakítva.
- Az itt elhangzottak folyamatosan frissülő faliújságjainkon is ott lesznek. Most pedig kérném szépen a csoportvezető pedagógusainkat, hogy ismertessék e heti programjaikat!