1.fejezet

A reptér zsúfolt volt. Odakint szakadt az eső, de bent mégis fullasztó volt a hőség. A nő megállt egy pillanatra a tömegben, hogy levegőhöz jusson, ahogy megcsapta a sok emberből áradó hő és szag kavalkádja. Egy pillanatra a szemét is lehunyta. Újra itt áll. Ennyi év után ismét ezen repülőtér termeiben sétál végig. Furcsa érzés haza térni. Bár... Most komolyan? Egyáltalán haza jött vagy csak látogatóba? Mit mondhat otthonnak?
Arrébb lökte egy türelmetlen férfi, így kiszakadt a gondolatai okozta jótékony kábulatból. Újra a tömeg büdös, oxigénhiányos levegőjét szívta be. Egy pillanatnyi fintor után inkább ő maga is sietni kezdett kijutni ebből a katasztrófa - övezetből. Vicces, hogy a repüléssel semmi gondja nem volt. Na de a reptéren a tolakodástól... Na attól meg tudott volna halni.
Némi lökdösődés után megszerezte a csomagjait is, így három hatalmas bőrönddel küszködve próbált átjutni a külső terembe. Beszélt a bátyjával az utazásáról, mielőtt ide jött volna és reménykedett benne, hogy Emmett volt kedves és megtartotta magának a dolgot. Nem volt kedve egy egész hadosztályt üdvözölni rögtön érkezéskor. Pont azért döntött a hazaosonás mellett, mert tisztában volt azzal, hogy milyen fogadtatásban részesült volna, ha bejelentette volna, hogy a nyár egy részét Forks - ban tölti. Nagyban. Hatalmasban. Ezt mindenképp el akarta kerülni. Emmett - nek viszont meg volt az a remek szokása, hogy mindent kikotyogjon - és még a nők pletykásak! - vagy egyszerűen csak a családi agyturkász előtt filozofáljon a terveiről.
Úgyhogy mielőtt lábujjhegyre állt és a kezeivel kezdett volna tellegetni a feje fölött miközben kiabál, hogy a tömegből kimagasló fivére észre vegye, leellenőrizte, hogy nem ácsorog - e valahol egy rokon vagy régi barát. Minden tiszta volt. Emmett betartotta az ígéretét.
- Bella! - kiáltott fel a férfi, amint észrevette húgát a heringes konzervdobozban. Hatalmas termetével utat tört magának a tömegnyomorban. Arcrepesztő vigyorral közelített a nő felé. - Szia Bells!
Jóleső borzongással bújtak egymás karjaiba. Három év. Rengeteg idő. Bárkinek túl sok idő ahhoz, hogy ne találkozzanak. De nekik szinte elviselhetetlen volt. Ikertestvéreket szétszakítani egymástól - még ha önszántukból is - három hosszú évre... Az egyetlen visszatartó erő az volt, hogy Bella távol akart maradni az exétől.
- Az én egyetlen bátyám megnősül és én csak most tudom meg?!
Sértődöttre vette a hangját, de végig vigyorogta a mondandóját. Emmett szégyenlősen mosolyogva rángatta a vállát.
- Héj! Ahányszor elkezdtem neked Rose - ról dumálni, te témát váltottál...
Egy pár másodpercig csak bámulták egymást. Bella fakadt ki először. - A francba is! Hiányoztál, mackó!
- Te is nekem. Mindenkinek... Na de ide figyelj kisasszony! Te mégis mióta vagy szőőőőőőke - nyújtotta el a szót, hogy elvegye a dorgáló hangsúlyt.
A nő jóízűen felnevetett.
- Kiszívta a nap - nyújtotta ki a nyelvét testvérére.
Em is újfent vigyorogni kezdett, majd megragadta húga két bőröndjét. Elindultak kifele. Most már könnyebb volt Bellának a közlekedés, mert bátyja a puszta jelenlétével utat nyitott a tömegben. Hamarosan már kocsiban ültek és az autópályán száguldottak Forks felé.
Nem beszélgettek túl sokat, Bella belemerült a gondolataiba. Annyira megváltozott a környék, mióta nem járt itt. A városok határai kijjebb tolódtak. Amerre régebben erdők voltak, ott most termőföldek és lakóparkok. Furcsa volt ez a hirtelen változás.
Három órás út állt előttük. A nőnek pedig volt min gondolkodnia. Az eddigi élete... Egyrészt remek és irigylésre méltó, másrészt teljes katasztrófa. Már az kegyetlen volt, ahogy Forks - ba kerültek. Nem éltek itt mindig, az állandóan esős kisvárosban az Olympic - félszigeten. Sőt! Phoenix, a napsütötte völgy volt az igazi otthonuk. Itt születtek és éltek 15 évig. De épphogy befejezték a középiskola első évét, Renée és Charlie McCarthy egy repülőszerencsétlenségben életüket vesztették... Csakis Eve nénikéjük miatt kerültek ide. Forks utálatos kisváros a phoenixi pörgés után három tinédzser milliomos kölyöknek. Sosem gondolták volna a testvéreivel, hogy valaha lesz olyan, ami / aki megszeretteti velük a túl hideg és túl zöld környéket. De egyszer csak jöttek valakik, akik ezt megtették.
Ez az, amit sosem fognak elfelejteni. A mai napig tisztán emlékezett az első napra. A napra, amely megváltoztatta mindannyiuk életét.